Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)

Tanulmányok - Vászolyi Erik: A finnugor személyjelek kérdéséhez 3

A FINNUGOR SZEMÉLYJELEK KÉRDÉSÉHEZ 7 B&Cx paradigma B&Cx&PxlSg paradigma l.Nom mort ember mortőj emberem 2.Adess mortlőn emberé mortőjlőn emberemé 3.Abl mortlys embertől mortőjlyé emberemtől 4.AUat morily embernek mortőjly emberemnek ö.Cons mortla emberért mortőjla emberemért 6.Comit mortkőd emberrel (együtt) mortőjkőd emberemmel (együtt) 7.Prol mortöd emberen át mortődym emberemen át 8.Trans mortti emberen végig morttiym emberemen végig 9.Term mortőft emberig mortőgym emberemig lO.Carit morttög ember nélkül mortőjtőg vagy morttőgym emberem nélkül ll.Egr mortsan ember felől mortőjsan vagy mortsanym emberem felől 12.Appr mortlan ember felé mortöjlan vagy mortlanym emberem felé 13.1nst mortőn emberrel mortnam emberemmel 14.1ness mortyn emberben mortam emberemben 2. A prolatívuszt és tranzitívuszt a forrásainkul szolgáló szovjet leíró nyelvtanok egy esetnek tüntetik föl, perehodnyj pagyezs néven. Nyilván morfoszemantikai és szintaktikai meggondolásból teszik ezt. Az eljárással nem értünk egyet és tökéletesen elhibázottnak tartjuk. Először azért, mert elsődlegesen szemantikai és mondattani tényezőket vesz figyelembe egy alaktani leírásban, és ennek rendel alá önmagukért beszélő morfológiai tényeket. Ugyanis (másodszor:) a két rag alakilag világosan elkülönül és nincs a komplementáris disztribúció viszonyában, tehát nem egy morféma két allomorfjával, hanem két különböző ragmorfémával állunk szemben, amelyet a paradigmában két különálló esetnek kell föl tüntetnünk. Harmadszor: felületes és hamis az a szemantikai indítékú elnagyolás, hogy a két rag jelentésében „van valami hasonlatos", nemkülönben az a szintaktikai látszatú magyarázat is, hogy mondattani funkciójuk gyakorta egyező. Ilyen alapon egyazon esetnek kellene minősítenünk például az insztrumentáliszt és az illatívuszt: mindkettő lehet mondatrészként időhatározó, tehát jelentésükben is van érintkezési pont. Természetesen két különböző esetről van szó. A szintaktikai „funkciók" differenciálása nem a morfológia síkján végzendő el. A prolatívusz és tranzitívusz ragja sem hozható közös nevezőre. Szemantikailag sem. Vessük össze a következő két mondatot, amely egyazon, zűrjén anyanyelvű közlőtől származik: muna vőrőd „megyek az erdőn át, az erdőn keresztül"; muna vőrti „megyek az erdő szélén, szegélyén, az erdő mentén". A két rag jelentése nem azonos tehát, még akkor sem, ha „van valami közös" bennük. Kényszerházasságukat a nyelvtanírók részéről viszont elősegíthette a tranzitívusz nagymérvű paradigniatikus és nyelvföldrajzi elszigetelődése. Ez a rag főnévi tő után igen ritkán fordul elő, rendszerint csak defektiv szavak, névutók, határozószók toldalékaként találkozunk vele (gyakoriság dolgában is, szemantikai kötöttségekben is sokban a magyar -t lokatívuszi ragra emlékeztet, amely nyelvi agóniájának is a végén tart); a főnévragozásból láthatóan kiszorul, helyét névutós szerkezetek foglalják el (amikor is a névutó végén a -ti rag szerepel). Ennek folyománya lehet jelentésének elhomályosulása is, ami megkönnyíti összetévesztését a prolatívusz jelentésével. A fiatal zűrjén irodalmi nyelv polgárjogot adott neki a főnévragozásban, láthatólag így próbálván új életet lehelni belé. Kérdés, milyen hatással lesz ez a rag kétségtelenül perifériális helyzetére a zűrjén köznyelvben, nyelvjárásokban. A permják irodalmi nyelv azonban nem ismeri el főnévi esetrag voltát (szemben a prolatívusszal), bár defektiv szavakban a permjákban is petrifikálódott. Megemlítendő, hogy mind a tranzitívusz, mind a prolatívusz használata függ a lexikális tőmorféma jelentésétől.