Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)
Tanulmányok - Németh Gyula: A magyarországi oszmán-török nyelv 57
66 NÉMETH GYULA így az A részben ilyen hibákat találunk (csak egyszerű és világos eseteket említek): »aszdo« — anda 'ott' helyett (az sz—n és az o—a felcserélése többször előfordul) 2r ; »hics biri erden« = »hics bir ierden« 'nullibi? 3 r ; »arszlain« = »arszlan« 'leo' 4r ; »beiriler« = »beinler« 'cerebrum' 5 r (a »ri« és »n« felcserélése gyakori); »distar« == »dislar<< 'íbgak' 5V ; »agen« = »ager« 'terhes' 6 V ; »bas tarafari« = »taraflari« 'tempóra' 6V; »uszurmecs« = »ukszurmecs« 'sternutatio' 6V ; »akehli« == »akelli« 'prudens' 7 r ; »eiu mamii [namli] adam« 'vir bonae famae' 7r; »gyozbealugi« = »gyozbeazlugi« 'albugo' 5 V ; »ditmek« = »dikmek« 'varrni' 9r ; »makar« = »makas« 'forceps' 10r. Ha a »sofra bezi« kifejezés helyett a 10r lapon a »beszofraszi« 'mappa' alakot találjuk, ezt már egészen másképpen kell megítélni. Itt a szerző cserélte fel egy összetételnek a tagjait. Hasonló jelenségeket találunk a B részben. Vizsgáljuk meg például a 32r —34 v lapokat. A 32 r és 32 v lapokon nincsen lényeges íráshiba. A leíró figyelmesen dolgozott. A 33r lapon ezt írja: »nekada[r]dur« 'hány van?', 33v »chamarsirgyi« 'mosóné' és »nemd[l]i« 'nedves', 34 r »gyurule3i« 'mind' — »gyumle3i« helyett (a »ru« betűk könnyen felcserélhetők »m«-mel, ez nem hiba, hanem tévedés, egy hanyagul írt eredeti alapján, — mindenesetre világosan mutatja, hogy a leíró nem tudott törökül). A 34v lapon feltűnő számban vannak hibák és tévedések: »to(r)z« 'por', »chih[l]itleia« 'zárd el', »ugurk[l]ama3Ün« 'ne lopjon', »cham[a]sir« 'fehérnemű'. A D rész olasz munka, de amint már mondottam — három olasz működött benne közre. Először számolnunk kell a szerzőkkel, a nyelvtan szerzőjével és a beszélgetés szerzőjével, akik olaszul is, törökül is tudtak és a másolóval, akiről a kézirat analízisénél kiderül, hogy a török adatokat nem értette. A dolog tehát lényegében ugyanúgy van, mint az A és B résznél. Példák: »elin« (egyszer), »elim« (gyakrabban) 'tudomány' — ilim helyett (77r ); »szevdilidum« 'szerettem', »szevmilidin« 'szerettél', »szevmilidin« 'szeretett', »szevmilidik« 'szerettünk', »szevmilidigiz« 'szerettetek', »szevlmilidiler«: ezekben a tőalak mindenütt sevmis-, tehát a másoló az egész paradigmán . keresztül hibás tőalakot ad(vö 73.1.: azZ [=s] jeléről), 81v ; »szevelunh[b]is« 'szeressünk'; hat török sorban a következő íráshibák vannak: »házul« 'kész' — »hazur« helyett, de a »házul« lehet talán helyes alak is; »kat« 'mennyi?' — »kacs« helyett; »oilete iakandur« 'közel van a délhez' 85r . Az a körülmény, hogy a leírók a török szöveget nem értették, arra kényszerít bennünket, hogy az egyes kérdések megítélésében rendkívül óvatosan járjunk el és bizonyos helyek magyarázatánál nagy, sokszor elháríthatatlan akadályt képez. Egyes esetekben egyáltalában nem lehet eldönteni, hogy íráshibával van-e dolgunk, vagy pedig régi nyelvi alakkal (természetesen másképp van a dolog, ha a jelenség több esetben mutatkozik, vagy két részben, esetleg mindháromban előfordul). A fordításban is vannak kisebbnagyobb hibák, de ez voltaképpen lényegtelen. Ezzel összefüggésben felmerül az a kérdés is, hogyan tudtak a fordítók, illetőleg a szerzők törökül. Nem vagyok benne bizonyos, hogy ismerték az arab írást, — legfeljebb a nyelvtan szerzőjéről teszem ezt fel. A magyarországi török nyelvjárást beszélték, amelyet az isztambuli nyelv alig befolyásolt. A három részt a három szerző egymástól függetlenül írta és olyan egyöntetű a nyelvük, hogy mindháromnál a magyarországi beszélt nyelvre való támaszkodást kell feltennünk. Ha az isztambuli nyelv befolyásolta volna őket, török szövegeik között több eltérést látnánk.
