Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)

Tanulmányok - Kara György: A. Róna-Tas, Tibeto-Mongolica 231

ISMERTETÉSEK — SZEMLE 231 latív viszonyokat fejezhetnek ki. Ez azt jelenti, hogy az osztják nem ismeri a denominális egyszerű képzők funkciódifferenciálását, tehát a denominális képzésmódok közös jellegzetessége volt lényeges az osztják számára. Kivétel a tranzitív igék képzésére alkalmazott *-m- egyszerű képző, amely világosan különbözik az *-m- deverbális momentán képzőtől; A szerző tehát a deverbális és a denominális egyszerű képzőket külön tárgyalja, hiszen azonosságukat nem tudta sem történeti, sem leíró szempontból megmagyarázni. Az összetett képzők körében viszont keresztülvihetetlen ez a kettéosztás. Ezért GANSCHOW őket több csoportra osztotta: 1. csak deverbális, 2. főleg deverbális, ritkán denominális, 3. csak denominális, 4. főleg deverbális, ritkábban denominális, 5. deverbális és denominális képzők. A történeti tárgyalásban a deverbális és a denominális képzőkre való kettéosztás már csak azért sem foghatna át minden képzőt, mert sokuk összetevőinek funkcióit sem tudjuk pontosan megállapítani. A deverbális egyszerű képzők csoportjában a 4 momentán képző az egyszeri, hirtelen, punktuális cselekvést, közülük kettő (*-l-, *-m-) különösen a hirtelen kezdődő cselekvést jelöli, A frekventatív képzők további felosztása iteratív, szűkebb értelemben frekventatív, durativ, sőt perduratív és kontinuatív képzőkre az osztjákban teljesen céltalan, mivel az osztják frekventatív képzők rendszerint mind az ismételt, mind a tartós cselekvést jelölik. A két intranzitív képző funkciókomponensekkel is rendelkezik: az *-n- rendszerint intranzitív igéken mom-inch. jelentéssel bír, az *-«.£- befejezetlen intranzitív igecselekvést (lehetőség szerint frekventatívat) jelöl. A deminutiv képző részben a momentáneitás, részben a frekventativitás felé tendál. Ezek az összetevők nyilvánvalóan másodlagosak. A kauzatív képző mellékfunkciók nélkül lép fel. Az összetett képzők körében a legkülönbözőbb funkciókapcsolatokat találjuk meg, pl. frekventatív-deminutív (*-yl-), momentán-kauzatív (*-9mt-) stb. Az előbb említett öt funkción kívül az összetett képzőknek még további három funkciójuk van: inchoativ, intenzív, reflekszív-reciprok. GASCHOW a fentebb említett elvi szempontok alapján a következő részekre osztja könyvét: I. Deverbális ősosztják egyszerű képzők (momentán, frekventatív, deminutiv, kauzatív, intrazitív képzők), II. *-a-/-ä-vel képzett osztják igetövek, III. denominális ősosztják egyszerű képzők, IV. képző nélküli denominális igék, V. az osztják összetett képzők, VI. a nyugati osztják -s- képzők, VII. az ekszpresszív képzők, VIII. jövevényképzők (komi-zürjén jövevényképzők), IX. orosz jövevény igék, X. képzőkombinációk, XI. csak egyszer előforduló és történetileg nem egyértelmű képzők és képzőkombinációk. Az ősosztják képzők alaktani szempontú ismertetését az ősosztják képzők funkció szerinti tárgyalása követi. Végül áttekintés következik az egyes osztják fő nyelvjárások (V.-Vj., Szúr., Irt., Ni., S., Kaz., O.) képzőiről. GANSCHOW nagy terjedelmű anyagot feldolgozó és logikusan rendszerező műve nélkülözhetetlen kézikönyve lesz minden osztják nyelvvel foglalkozó kutatónak. Az osztják nyelvjárások GANSCHOW által kidolgozott igeképzési rendszerét érdemes lenne kiegészíteni a szigvai nyelvjárás igeképzési rendszerével. Ezzel ugyanis egyrészt teljesebb képet kapnánk az osztják igeképzésről, másrészt ez az archaikus, kb. 100 éve kihalt nyelvjárás az igeképzés történeti tárgyalásához is fontos adalékokat nyújthatna. A. JÁszó ANNA A. Róna-Tas, Tibeto-Mongolica. The Tibetan Loanwords of Monguor and the Development of the Archaic Tibetan Dialects , Akadémiai Kiadó, Budapest 1966. 232 1. Keletkutatásunk és nyelvtudományunk egyik régi, nagy hagyományú ága, a tibetisztika, új és jelentős művel gazdagodott, s ez különösen örvendetes tény akkor, ha meggondoljuk, hogy Körösi Csoma Sándornak Indiában született úttörő munkái, tibeti nyelvtana és szótára után ez az első tibeti nyelvészeti tárgyú könyv hazánkban. Köztudomású, de talán mégsem felesleges szólni arról, hogy Körösi Csoma halálát követően közel száz esztendeig nem volt a tibeti szónak magyar kutatója, s bár a régész-térképész Stein Aurél nagy érdemeket szerzett tibeti írásos emlékek gyűjtésével, s egy rövid, de gyarló formájában is érdekes kelet-tibeti szójegyzéket Széchenyi Béla ázsiai utazásának is köszönhetünk, az új magyar tibetisztika forrása Párizs volt, honnan az itt ismertetendő könyv egyik lektora, szerzőjének mestere, Ligeti Lajos plántálta át azt, ami Pelliot és