Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Kakuk Zsuzsa: A szláv közvetítés kérdése a magyar nyelv oszmán-török elemeiben 51

A SZLÁV KÖZVETÍTÉS KÉRDÉSE A MAGYAR NYELV OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEIBEN 59 c) A török ü hangnak a szerb-horvátban bizonyos hangkörnyezetben i hang felel meg, pl. oszm. suliimén 'méreg' > szb.-hv. siîimênt ; oszm. zümbül 'jácint' > szb.-hv. slmbll (EL); oszm. sürükle- 'vonszol' > szb.-hv. sirikle-. A Zrínyinél előforduló bilbil 'fülemüle' tehát szerb-horvát eredetű (< szb.-hv. bitbit El., bulbul < oszm. bülbül). d) A török gç, hç, kç hangkapcsolat a szerb-horvátban ëc-vê válik, pl. oszm. bagçe 'kert' > szb.-hv. bâêca ; oszm. akça 'aprópénz' > szb.-hv. ásca. Ezen az alapon szerb-horvát szó a magyarban előforduló boscsa 'batyu' (< szb.hv. boäca < oszm. bogça). e) Az intervokális h hang helyén a szerb-horvátban gyakran v hangot találunk, pl. oszm. duhan 'dohány' <-» szb.-hv. duhän, duvän ; oszm. arzuhäl 'kérvény' ~ szb.-hv. arzuliäl, arzuvâl (EL), arzbvän. Csuha szavunk csuva alakváltozata ezt a hangmegfelelést tükrözi, tehát szerb-horvát eredetű. A példák számát tovább növelhetnénk, minden egyes egyedi hangmegfelelésre azonban itt nem térhetünk ki. Általános elvként elfogadhatjuk, hogy szerb-horvát eredetű minden olyan szó, amelynek hangalakja közelebb áll a szerb-horvátéhoz, mint a törökéhez, feltéve, ha nyelvtörténeti és nyelvjárástörténeti alapon nem lehet arra gondolni, hogy a törökben is létezett hasonló alakváltozat. Ugyanez érvényes természetesen fordítva, a közvetlen átvételekre is. II. Alaktani kritériumok Az alaktani kritériumok problematikája nem annyira sokrétű, mint a hangtani kritériumoké. Arról van szó, hogy a szerb-horvátban valamely suffixum tapadhat az átvett török szóhoz, s ha ez a magyarban is mutatkozik, a magyar szó szerb-horvát eredetű. Ilyen suffixum lehet a nőnem, a többesszám és a genitivus ragja. a) A nőnem ragja mutatkozik pl. a m. halajka 'rabszolganő' szóban (< szb.-hv. halajka < oszm. halayik v. halayk). Viszont nincs meg a nőnem végződése a m. hanim 'asszony' szóban, amelynek szerb-horvát megfelelője hànuma (< oszm. R. hanum, Közny. hamm), ez & szó tehát közvetlen átvétel. b) A többes szám jele mutatkozik egyes katonafajták nevei után, pl. a magyar levente 'vitéz harcos' szóban (< szb.-hv. lèvënta < oszm. lèvent) és a. szarahora 'kóborló' szóban (< szb.-hv. sarahora < oszm. serahor 'istállómester'); vö. KNIEZSA, SzlJsz. 1: 315, 491. A párosan használt öltözködési cikkek neveinél a szerb-horvátban egy •a hang* jelenik meg, amely KNIEZSA ISTVÁN magyarázata szerint (SzlJsz. 1: 608 csarapa a., 706 papucs a.) az -e végű nőnemű többesszámból visszakövetkeztetett egyes számú alak végződése. Ez az -a hang jövevényszavainkban nem mutatkozik. Nem biztos azonban, hogy idetartozó jövevényszavaink mind közvetlen átvételek, ugyanis a szerb-horvátban is vannak -a nélküli alakok. Így eldöntetlen a közvetítés kérdése pl. a pacsmag 'rossz papucs' és a papucs szónál, mert a szerb-horvátban a pàSmaga és pàpuca mellett pàsmag és pàpuc alak is van (< oszm. pasmak és oszm. papuç) ; vö. KNIEZSA: SzlJsz. 1: 702, 705: A Zrínyinél előforduló 'sarkantyú' jelentésű mamuz szó pedig inkább szerb-horvát, mint török eredetű, noha a szerb-horvátban ma a mah^ muza alak az általános. Viszont biztosan török eredetű a m. mengus 'fülbevaló', amelynek szerb-horvát megfelelője mènâuSa (< oszm. R. mengus). — Kétségtelenül szerb-horvát eredetű a m. salavári 'harisnya, nadrág' (< szb.-hv. ÍM-