Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Gulya János: Vahi osztják nyelvtanulmányok II. 3

VAHI OSZTJÁK NYELVTANULMÁNYOK II 5 B) Melléknévi összetétel. (Az előtag melléknév.) Pl. äjni 'leány' [äj 'kicsi, kis', ni 'nő']; wdrtul 'áfonya, öpyCHHKa' [wdrtd 'piros', ul 'bogyó']; t'örasku 'kupec, kereskedő' [t'őras 'gazdag', ku 'férfi'], jdmwer 'béke' [jdm 'jó', wer 'ügy, dolog'] stb. C) Lényegüket tekintve a szóösszetételek körébe tartoznak az ún. állandó szószerkezetek. Két csoportjuk van: a) a szerkezet előtagja melléknévi igenév, b) az előtag melléknévi igeneves szerkezet. Példák: a) litot 'étel; ebéd' [lit9: li'eszik', ot 'valami, dolog'], köydrjdrjk 'húsleves' [köydrtd: köydr- 'főz', jdr\k 'víz'], käncint § juy 'ceruza' [käncint §: käncint- 'ír', juy 'fa']; b) kul weltd ku 'halász (tkp. halat ölő férfi)', räk wertd imi 'parasztasszony (tkp. liszt csináló asszony)', toydt wertd juy 'gyufa' (tkp. tűz csináló fa)' stb. A főnév tőtípusai 118. A főnevek részben mássalhangzós, részben magánhangzós tövűek. 119. A mássalhangzós tövűek egy vagy két mássalhangzóra végződnek. 120a. Egy mássalhangzóra végződő főnevek: oy 'fej', kat 'ház', emtdr 'tó', soymdt 'nyírfa' stb. 120b. A leggyakrabban előforduló tő végi mássalhangzók a y (a főnevek kb. 12%-ában), az r ós az l (kb. 10 — 10%). Az ide tartozó szók az egy mássalhangzóra végződő tövek mintegy 30 —35%-át teszik ki. Ugyancsak gyakran fordul elő aj, a t, az m és az s (egyenként mintegy 5 — 6*%-os gyakorisággal). Aw,n,k és az rj mássalhangzókkal viszonylag ritkábban találkozunk (egyenként kb. 3—4%-ban). Ennél is ritkábbak a 6, aí', az n és az l mássalhangzók. Legritkábban az l' és az n fordul elő (egyenként 1%-nál kisebb gyakorisággal). 121a. Két mássalhangzó szóvégen csak egyszótagú szavakban fordul elő. Például: ämp 'kutya', jerjk 'víz', wont 'erdő' stb. 121b. A következő mássalhangzó-csoportok szoktak viszonylag gyakrabban előfordulni: rjk, mp, nt, nt', rt és ne (egyenként kb. 1%-os gyakorisággal), az összes főnevek mintegy 5—6%-ában. 122a. A magánhangzóra végződő tövek végén leggyakrabban i van (kb. 8%-ban). Ezt követi gyakoriságban az i (kb. 5%). Ritkábban előfordul még az ä, § és az d (egyenként 1 —2%-os gyakorisággal). Szóvégen a, o, u magánhangzókkal csak elvétve találkozunk. A többi magánhangzó (ü, ö, e, 6 és ö) "~ anyagunkban — tő végen nem fordul elő. 122b. Az -dj-d magánhangzóra végződő' tövek szóvégen levő magánhangzója a számjelek, a ragok és a birtokos személyjelek előtt -äj-a hangként jelentkezik. Például: patd 'fenék': pdtäyen 'fenekek (ktsz.)', pdtüt 'fenekek', pdtä-jä 'fenékre'; pap 'csomócska': päjam 'csomócskám'; täytd 'darab; rész': tayiat 'darabok; részek' stb.la 122c. A ni 'nő; asszony' szónak a ragozási teljes töve nûj-, a ku 'ember; férfi, férj' szóé kuj-(kujd-). 123. A főnevek 2—9 fonémából állnak. A szavaknak mintegy 50%-a egyszótagú. Kb. 45% kétszótagú, 5% pedig háromszótagú (= összesen 100%), A főneveknek kb. 80%-a végződik mássalhangzóra. A magánhangzóra végződök százalékaránya kb. 20%. la Valószínűnek tartjuk, hogy ezekben — legalábbis egy részükben — a korábbi teljes tővegi magánhangzó őrződött meg.