Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Gregor Ferenc: A magyar ló és szarvasmarha-tenyésztés nyelvi hatása a szlovákra 397
* 398 GREGOR FERENC szláv népek korai magyar jövevényszavainak meglehetősen kis száma egyébként szintén erre mutat. A magyar jövevényszavak kérdése a szláv nyelvekben még koránt sincs ugyan kellően feldolgozva, annyi azonban így is kétségtelennek látszik, hogy a honfoglalás utáni első évszázadok nem hagytak jelentősebb magyar nyomokat szláv szomszédaink nyelvében. S noha pl. az északra fölszoruló szlovákok területének déli része már korán, a X. sz.-ban, ill. a XI. sz. legelején a magyarok uralma alatt volt,3 és az északi irányú terjeszkedés a következő időszakban is folytatódott, ennek nyelvi kihatása a szlovákban viszonylag elég csekélynek nevezhető. Ennek minden bizonnyal az volt az oka, hogy a szlovák lakosságnak az a része, amellyel a magyarság korábban összekeveredett, idők folyamán asszimilálódott, egyebütt pedig, ahol az érintkezés nem volt olyan intenzív, ill. ahol a nyelvi kereszteződés feltételei nem a magyarnak kedveztek, ott a magyar behatolás a szlovákba csupán szórványosan történhetett meg: Csak a XIII. sz.-ban, a feudális hatalom fokozódó erősödésével ós kiépülésével kezd nagyobb méreteket ölteni a magyar fő- és köznemesség térhódítása a mai Szlovákia területén, a két nép tömeges keveredésére azonban leginkább a megmegújuló török támadások kapcsán került sor. A XVI.—XVII. sz. folyamán a törökök elől menekülő magyar lakosság a szlováklakta Felvidék hegyeserdős tájain keres menedéket, s az Ottani várak oltalmazó falai alá húzódik. Ez a nagyarányú északra áramlás azután már sokkal több magyar nyomot hagyott az ottani lakosság nyelvében, mint bármelyik korábbi. Nézzük meg ezt a kérdést egy szűkebb területre, a ló- és szarvasmarha-tenyésztésre korlátozva. 2. Mindenekelőtt meg kell említenünk, hogy a szlovák nyelvészet mindmáig adós a nyelvtörténet szótári feldolgozásával, és nincs szlovák tájszótár sem. Ez utóbbit csak kis részben pótolja KÍLAL.4 A történeti adatokat így ki-ki saját maga bányássza elő az archívumokból, ill. gyűjti össze különféle, elég gyéren megjelenő publikációkból, a népnyelvben való elterjedtséget pedig egyes nyelvjárások leírásából, ill. nyelvjárási szójegyzékekből ellenőrizheti. Ennek ellenére viszonylag megbízható képet alakíthatunk ki témánkról a föllelt anyag alapján is, amelynek levéltári részét elsősorban az Országos Levéltár Nádasdy család nádasladányi levéltárából általam kiírt XVII. századi adatok alkotják (a továbbiakban: Nád. cs. nádiad, lt.). Ezt kiegészítettem a hozzáférhető egyéb források adataival,, a magyarországi és jugoszláviai szlovák nyelvjárásokra vonatkozólag pedig saját gyűjtésemre is támaszkodtam. Fölhasználtam a készülő Magyarországi Szlovák Nyelvjárások Atlasza idevágó adatait is. A magyar pásztorkodásnak a szlovákra gyakorolt hatásáról KNIEZSA ISTVÁN három évtizeddel ezelőtt úgy vélekedett, hogy a tátrai pásztorkodás lényegében magyar eredetűnek tekintendő.5 A kérdéshez azóta sokan hozzászóltak, rámutatva arra, hogy KNIEZSA állítása csak részben felelhet meg a valóságnak. A tátrai juhtenyésztés ugyanis sokkal összetettebb jellegű, s 3Vö. ELEKES L. —LEDERER E.—SZÉKELY GY., Magyarország története I. Az őskortól 1526-ig. Bp. 1961. 44-46.; O pociatkoch 159-170. 4 MIR. KÁLAL, Slovensky slovník z literatúry aj nárecí. Banská Bystrica 1923. 5Vö. KNIEZSA I., A tót és lengyel költözködő pásztorkodás magyar kapcsolatai. Ethnographia 45 (1934), 62-73.
