Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Lakó György: Wolfgang Steinitz, Geschichte des finnisch-ungrischen Vokalismus 181

ISMERTETÉSEK — SZEMLE 181 oly szűkszavúak, kivált, ha figyelembe vesszük, hogy COLLINDER már a Surveyben is nagyon kurtán bánt a mondattannal. RAVILA itt, mint másutt is, CoLLiNDERnél hatá- ' rózottabban vallja az egymástól független párhuzamos fejlődés lehetőségót, és ez mód-szertanilag tartózkodóvá teszi őt az uráli mondatról elhangzott nyilatkozatok dolgában. A tárgyalási részt egy pontos, hasznos bibliográfia, valamint az uráli népek, • illetőleg törzsek lakóhelyeit feltüntető öt térkép követi. COLLINDER Handbook of the Uralic Languages című könyvének három része közül az Összehasonlító nyelvtan a legsikerültebb. Az összehasonlító szemlélet, amely a Surveyben még kiegyensúlyozatlan volt, itt megfelelően érvényesült. A széleskörűség gyakran itt is elhomályosítja a részleteket. A legsúlyosabb baj szerintem az, hogy elvből figyelmen kívül hagyja a nem uráli korú jelenségeket. így hiányzik — hogy csak egy példát mondjak — mindennemű tájékoztatás az *-i- lativusragról (vö. finn hálki, auki), amelyet TOIVONEN (FUF. XXVIII, 9 kk.) finnugornak bizonyított, amely azonban nem uráli, mert a szamojéd lativusok mind egy nazális vagy dentális elemet tartalmaznak. Az anyagot paragrafusokba sorolja a szerző. Mivel így nem sok lehetőség van az alá- és a mellérendelésre meg a kiemelő összefoglalásra, eljárása a szétforgácsolódásnak ós a rendszertelenségnek a benyomását kelti, s ezt a terminológiai megfontolások sem tudják megszüntetni. Ámde a jelenségeknek elszigeteltségükből való kiemelése, együttlátása, a csoportos előrehaladásuk és rendszertendenciák felismerése — éppen ez az, amiben egyre inkább az uralisztikai kutatások legközelebbi feladatát látjuk. Ehhez CoiiLiNDEBnak kiváló és egy hosszú kutatóélet érettségéről tanúskodó összefoglajása lesz a legjobb kiindulási pontunk. Az illusztris szerzőt osztatlan hálánk illeti meg. HANS FROMM Wolfgang Steinitz: Geschichte des finnisch-ugrischen Vokalismus 2., mit einem Anhang und Wortregistern erweiterte Auflage. Berlin, 1964. Akademie-Verlag. (Finnisch-ugrische Studien IV.) VIII + 176 1. 1937-ben az Észt Tudós Társaság évkönyvének I. kötetében (Őpetatud Eesti Seltsi Aastaraamat I. 244 — 77. 1.) „Dér Vokalismus des Sosva-Wogulischen" címen egy kis értekezés jelent meg. Az értekezés sem címével, sem pedig terjedelmével nem keltett nagyobb figyelmet. Tartalmával is valószínűleg csak kevesen ismerkedtek meg, hiszen az értekezés egy kis országban s annak is egy nem éppen könnyen megszerezhető publikációjában jelent meg. Mindennek ellenére az említett értekezés a finnugor összehasonlító hangtanban új korszak kezdetét jelezte: a funkcionális nyelvszemlélet vele vonult be a finnugor összehasonlító nyelvészeti kutatásokba. Szerzője WOLFGANG STEINITZ volt. STEINITZ vogul nyelvjárástanulmányát több kisebb-nagyobb dolgozat meg osztják szövegeinek két terjedelmes kötete követte, mígnem 1944-ben — kissé meglepetésszerűen — megjelent „Geschichte des finnisch-ugrischen Vokalismus" című összefoglalása a finnugor alapnyelv magánhangzóállományáról ós az egyes finnugor nyelvek vokalizmusának a kialakulásáról. p]z a bátor és sok tekintetben egészen újszerű vállalkozás már nagy visszhangot váltott ki. Főbb tanításaival egész tanulmányban szállt szembe EEKKI ITKONEN (Zur Frage nach der Entwicklung des Vokalismus der ersten Silbe in den finnisch-ugrischen Sprachen . . .: FUF. XXIX, 222 — 337), ketten is ismertették a hazai folyóiratokban (BEKÉ: Nyr. LXXII, 40 — 2; LAKÓ: NyK. LII, 148 — 57) és sokan mások különféle külföldi publikációkban. De a megjelenésével keltett gyors visszhangnál jelentősebb az az állandó hatás, amelyet ez a mű azóta is gyakorol a finnugor magánhangzókutatásokra. Alig van olyan összehasonlító hangtani tanulmány vagy összefoglalás, amely ne foglalkoznék megállapításaival, ne foglalna állást velük szemben, s né' igyekeznék igazolni vagy cáfolni többet vagy kevesebbet a benne foglalt tanítások közül. Egyike azoknak, akik az utóbbi munkát a legnagyobb eredménnyel végezték, maga a szerző volt. Hol új érvekkel igyekezett megvédeni kétségbe vont tanításait, hol pedig bővebben kifejtette, továbbfejlesztette, illetőleg valamelyest módosította őket. A finnugrisztikában nem túlságosan nagy azoknak a műveknek a száma, amelyek akkora hatást gyakoroltak volna, s évtizedeken keresztül annyira a közérdeklődés középpontjában maradtak volna, mint WOLFGANG STEINITZ könyve. Minek köszönheti a Geschichte des finnisch-ugrischen Vokalismus azt a nagy és tartós érdeklődést, amelyet kiváltott? Részben kétségtelenül tárgya fontosságának, valamint annak a körülménynek, hogy korábban a finnugor nyelvtudomány a feladat