Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Krammer Jenő: A svájci német népnyelv néhány érdekessége 153

A svájci német népnyelv néhány érdekessége A svájci német népnyelv izgalmas terület a nyelvek iránt érdeklődők számára. WILLIAM G. MOULTON, a Princeton University professzora Zürichben ez év januárjában előadást tartott ezzel a címmel: Die schweizerdeutschen Mundarten als linguistisches Laboratorium. Ugyanő már 1941-ben „Swiss Germán Dialects and Romance Patois" című disszertációjában az ún. Bergschweizerdeutsçh-t és a közvetlen szomszédságban élő romand (svájci francia) sokrétű kapcsolatait igyekezett feltárni és rendszerezni, s így a nyelvek közötti állandó érintkezés (Sprachkontakt) problematikájába nyúlt bele. „Nyelvészeti laboratórium", különböző nyelvek érintkezési vonala, nem lehet érdektelen nemzetközi viszonylatban sem. STEFAN SONDEREGGER, a zürichi egyetem professzora a svájci nyelvművelő társulat (Deutschschweizerischer Sprachverein) 60 éves fennállásának ünnepe alkalmából kiadott füzetben Ein Jahrtausend Oeschichte der deutschen Sprache in der Schweiz címmel írt összefoglaló tanulmányt,1 s ebben a svájci német népnyelv három fő jellemző vonását a következőkben jelöli meg: 1. A nyelvjárás és a Schriftsprache állandó egymásmellettiségében — ma úgy mondanók: koegzisztenciájában. Ebben a nyelvjárásé a döntő szerep, az elsőség. Kizárólag ez — svájci németek között — a társalgás nyelve, ezt használják az üzleti életben, a legtöbb tárgyalás lebonyolítására, s még a nagyvárosokban sem tapasztalható szociális nyelvhatár nyelvjárás és Hochsprache között, sőt, a legműveltebbek, legválasztékosabban beszélők ügyelnek legjobban a nyelvjárás tisztaságára. OTTO VON GEYERZ, a svájci német népnyelvvel kapcsolatos nyelvművelési mozgalom egyik nem régiben meghalt leglelkesebb harcosa adta ki a jelszót: Reines Schriftdeutsch, reine Mundart! 2. A második jellegzetes vonás — SONDEREGGER szerint — a szomszédos román nyelvekkel való állandó kontaktus, amely nemcsak szavak, kifejezések állandó infiltrációjában mutatkozik meg, hanem megérződik a stíluson, képalkotáson, nyelvritmuson is. 3. A harmadik jellemző vonás: a svájci német népnyelv archaikus volta. Tudvalevően a svájci német nyelvjárások egyik legpatinásabb, legrégiesebb változata a német nyelvnek. Ezek erősen izolált szórványokon vagy nyelvszigeteken, mint pl. Tessinben vagy az észak-olaszországi Piemontban nemcsak a svájci német népnyelvre általánosságban jellemző középfelnémet jelleget és hangzást őrizték meg (gondoljunk A. W. ScHLEGELre, akit Svájcban jár-1 Sprache, Sprachgeschichte, Sprachpflege in der deutschen Schweiz. Sechzig Jahre Deutschschweizerischer Sprachverein 1964. Geschäftsstelle des Deutschschweizerischen Sprachvereins Zürich. Idézett cikk a kötetben 7 — 29. 1.