Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Kiefer Ferenc: Megjegyzések a grammatikalitás fokairól 140
142 KIEFER FERENC szükségünk lenne a megfelelő hierarchikus kategória-rendszerre. Erről a rendszerről azonban in concreto alig tudunk még valamit. CHOMSKY módszere kétségtelenül helyes, de csak részben ad feleletet a feltett kérdésekre. Most már látjuk, hogy az eltérés fokát milyen módszerrel lehetne megállapítani, és azt is, hogy milyen módon lehetne megpróbálkozni az érthetetlen és az érthető közti határ megvonásával. Mindezeket a kérdéseket a fent vázolt módszerrel meg lehet válaszolni. Hátra van még az a) kérdés megválaszolása. a) esetén arról van szó, hogy egy-egy grammatikailag helytelen 'mondat'5 csak grammatikailag helyes párja alapján érthető meg. Azaz például Pali játszok a kertbe megértése csak a Pali játszik a kertben alapján történhet. Ezt nevezhetjük analógia alapján történő megértésnek. Ezzel a kérdéssel Chomsky nem foglalkozik. A b) és a c) kérdések esetén viszont az értelmezés, amennyiben egyáltalán lehetséges, nem analógia alapján történik, hiszen a jelentés lényegesen megváltozhat, szavak kicserélése esetén az eredeti mondat egyáltalán nem rekonstruálható. (2) eredeti mondata mi lenne? Annyit tudunk, hogy „asztal" helyett élő alanyt kell vennünk. Más szóval, mondatoknak egy osztályát kapjuk. És ez érvényes általánosan is. A CHOMSKY-féle grammátikalitási fokok esetén az eltérés sohasem egy adott mondattól értendő, hanem mondatoknak egy osztályától. Éspedig minél nagyobb az eltérés (a fenti értelemben), annál tágabb ez az osztály. Bár a CHOMSKY-féle kategória-hierarchia kiterjeszthető toldalékmorfémák esetére is, azaz olyan jellegű eltérések is megmagyarázhatók, mint (4) Péter esz káposzta. Virág nyílni az udvarba. Asztalos asztal csinálni. De ilyen esetekben más meggondolások is érvényesek, amelyek megmutatják, hogy CHOMSKY elgondolásai milyen mértékben és milyen irányban szorulnak kiegészítésre. Először is nyilvánvaló, hogy (4) mondataink esetén a megértés analógia alapján történik és könnyű rekonstruálni a megértés alapját képező mondatot (általában egyetlen mondatot). Mielőtt azonban a felvetett kérdésre válaszolnánk, meg kell vizsgálnunk a magyar szóalakok generálásának kérdését. Az agglutináló nyelvek esetén a szó-generálás lényegesen fontosabb és egyben bonyolultabb probléma, mint az angolhoz hasonló nyelvek esetén. A szóalakok generálására azonban a transzformációs modellnél lényegesen gyengébb modell is elegendő, mégpedig az 5 'Mondat' helyett itt tulajdonképpen 'szó-láncot' kellene használnunk. A továbbiakban — a pontosabb megfogalmazás kedvéért — szó-láncról beszélünk akkor, amikor vagy nem tudjuk, hogy helyes-e grammatikailag a 'mondat', vagy pedig tudjuk, hogy nem az.
