Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Magdics Klára: A magyar beszédhangok időtartama 125

128 MAGDICS KLÁRA réshangok környezetében, s a leghosszabbak likvidák, illetőleg nazálisok mellett (vö. 1. ábra). A zöngétlen mássalhangzók mellett általában rövidebb időtartamot mutatnak a magánhangzók, mint zöngés párjuk szomszédságában. Mondat elején általában rövidebbek a magánhangzók, mint mondatközi (interkonszonantális) helyzetben, illetőleg a mondat végén, az utóbbi helyzetben mutatkoznak a leghosszabbnak. (Hasonlóan vélekedik: E. A. MEYER i. m. /. Átl. ért. Magánhangzó-Mgh. Átl. ért. b, d, g p, t, k, dz, di J t8, í/T c Átl. ért. ve CVC cv ve ) CVC ov VC CVC OV VC CVC cv i: 0,180 0,15* 0,16* 0,18* 0,14* 0,15* 0,16* 0,15* 0,17* 0,17* 0,14* 0,16* 0,17* i 0,102 0,07 0,08 0,10 0,06 0,08 0,09 0,09* 0,10* 0,12 0,06* 0,07 0,08* e: 0,190 0,16 0,18 0,19 0,15 0,17 0,17 0,16* 0,18* 0,19 0,15 0,17 0,18 E 0,117 0,09 0,10 0,12 0,09 0,09 0,11 0,10 0,12* 0,14* 0,08 0,09 0,10 a: 0,231 0,22 0,23 0,24* 0,19 0,20 0,23 0,22* 0,23* 0,25* 0,19* 0,20* 0,21* a 0,144 0,10 0,10 0,12 0,09 0,10 0,12 0,11* 0,12* 0,13 0,11 0,12* 0,13 0 0,139 0,10 0,12 0,13* 0,09 0,10 0,11* 0,12* 0,14* 0,15* 0,09* 0,10* 0,11* o: 0,230 0,21 0,24 0,25 0,17 0,18 0,20 0,22 0,25 0,26 0,20 0,20 0,22 u 0,132 0,10 0,11 0,13* 0,08 0,08 0,10 0,12* 0,14* 0,15* 0,09 0,10 0,11 u: 0,220 0,20 0,23 0,24* 0,16 0,17 0,20 0,21* 0,24* 0,25* 0,20* 0,20 0,21 y-0,182 0,15* 0,16* 0,18* 0,14* 0,14* 0,16 0,16* 0,16* 0,18* 0,15* 0,16* 0,17 y 0,100 0,08 0,08* 0,09* 0,05 0,07 0,09* 0,08* 0,10* 0,11* 0,05 0,06* 0,08 0: 0,196 0,117 0,17 0,10 0,18 0,10 0,20 0,12* 0,15 0,09 0,17 0,09 0,18 0,12* 0,17* 0,11* 0,18* 0,13* 0,20* 0,17* 0,18* -0,09* 0,20 0 0,196 0,117 0,17 0,10 0,18 0,10 0,20 0,12* 0,15 0,09 0,17 0,09 0,18 0,12* 0,17* 0,11* 0,18* 0,13* 0,14* 0,09 0,18* -0,09* 0,11* A hangsúlyos helyzetű magánhangzók időtartam-középértékei a különböző típusú mássalhangzócsoportok környezetében (VC = mondat elején, CVC = interkonszonantális helyzetben, CV = mondat végén előforduló magánhangzó) ós Zur Vokaldauer im Deutschen, Nordiska studier tillegnade Noreen, 1904. 354; A. GRÉGOIRE, Influence des consonnes occlusives sur la durée des syllabes précédentes, Revue dé Phonétique I, 1911. 260—92; F. AIMÄ, Phonetik und Lautlehre des Iïiarilappischen, Helsinki 1914. 201; O. JESPERSEN, Lehrbuch der Phonetik, Berlin 1926. 182; D. JONES, English Phonetics, Leipzig 1934. 216; M. DURAND, Etude expérimentale sur la durée des consonnes parisiennes, Paris 1936. 101; LAZICZIUS i. m. 156; B. MALMBERG, Die Quantität als phonetisch-phonologischer Begriff, Lund 1944; I. MAHNKEN—M. BRAUN, Zur Vokalquantität im Russischen, ZPhon. 1951. 269; A. MAACK, Die Beeinflussung der Sonantendauer durch die Nachbarkonsonanten, ZPhon. 1955. 104; D. J. SHARF, Duration of Post-Stress Intervocalic Stops and Proceeding Vowels, Language and Speech 1962. 26—30; WODARZ i. m. 60.)