Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Magdics Klára: l. Fónagy Iván alatt 97

A NYOMATÉK JELENTÉSMEGHATÁROZÓ SZEREPE HATÁROZÓS SZERKEZETEKBEN m A fordítások jelzik tehát az ál-határozóban rejlő virtuális mondatot, s többnyire az is kifejezésre jut, hogy ez az alakulóban levő mondat nem egyenértékű a kifejtett tagmondattal. Némely esetben különösen nehézkesen hat az implicit (kettősponttal jelezhető) szintaktikus kapcsolat kifejtése, explikálása: Pontosan főitek. —• Pontosan meghatározva: jöttek. —• Ha pontosan meg akarnánk határozni a dolgot, azt kellene . mondanunk, hogy jöttek. Alapjában elhibázott. -+ Alapjában véve: elhibázott. -> -* Ha alapjában nézzük a dolgot, azt kell mondanunk, hogy elhibázták. Az utóbbi esetben a minősítést tartalmazó főmondathoz egy feltételes alárendelt mondat is tartozik. Máskor a főmondat egészül ki új tartalmi elemekkel: Legalább ketten lesznek. -* Annyi előnye volt legalább a dolognak,. hogy ketten lesznek. Űj elemekről kell ezúttal beszélnünk, mivel a minősítő jellegű mondatrészek átalakítására nem tudnánk olyan általános szabályt adni, melynek alapján a legalább-ból a fenti tagmondat keletkeznék. A kivételesen átalakításakor megengedő mellékmondatot kapunk, az állítmány pedig ellentétes kötőszóval kapcsolódik. Kivételesen jó. -> Bár ez kivételes dolog, ezúttal azonban jó volt. Az automatikus transzformálás néha szemantikai szempontból többé-kevésbé téves eredményhez vezethet: Igazán megtehetnéd. —• *Igazán úgy gondolom, *hogy megtehetnéd. (Ehelyett: „Igazán nem lenne olyan nagy dolog a számodra, ha megtennéd.") * Vagy akár a prototípusként idézett mondathoz visszatérve: Biztosan futott. ->• *Biztosan tudom, hogy futott. (Holott: „Valószínű, hogy futott.") Az eredeti modális, bevezető jellegű határozó néha nyomtalanul feloldódik a belőle kialakult mondatban: Egészen tönkrement. -* Szinte azt mondhatjuk, hogy tönkrement. Egyenesen rohant. -• Szinte azt mondhatjuk, hogy rohant. Elég ostoba. -+• Ez bizony szerintem ostobaság. -> Nekem az a véleményem, hogy ostoba (, ha ezt tette). Véletlenül várt rá. -> Most az egyszer tévedsz: várt rá. A minősítést tartalmazó egyszerű mondat átalakítására tehát bajos lenne gépiesen alkalmazható szabályt adni. Az általános szabály talán ez lehetne: „(1) Keresd meg a minősítőnek megfelelő melléknevet vagy igét