Nyelvtudományi Közlemények 67. kötet (1965)

Tanulmányok - Lakó György: Húsz év a hazai finnugor nyelvtudomány történetében 3

HÚSZ ÉV A HAZAI FINNUGOR NYELVTUDOMÁNY TÖRTÉNETÉBEN 5 magyar fordításait, s ez a törekvés hatotta át őket akkor, amikor egy-egy finn és észt regény művészi átültetésére vállalkoztak, illetőleg a rokon népek líráját szólaltatták meg magyar nyelven. Végezetül szólnunk kell még néhány szót a finnugor nyelvek meg a finnugor népek megismerését és megismertetését célzó kutatásaink jövőjéről is. Nem csupán a finnugor tudományokról, hanem minden tudományról elmondhatjuk: helyzete kielégítőnek csak akkor mondható, ha a kérdéses tudományág jövője is biztosítva van. A jövő biztosítása elsősorban az egyetemi tudományos utánpótlás képzésének a lehetőségeitől függ. E téren jelentős haladásként könyvelhetjük el, hogy a debreceni egyetemen a finnugor összehasonlító nyelvtudománynak 1954 óta külön tanszéke van. Megindult az egyetemi oktatás céljait szolgáló rokon nyelvi chrestomathiák kiadása is. Ki kell emelnünk továbbá, hogy 1963-ban ,,finnugor szak" néven a finnugrisztika is bevonult egyetemeinken az úgynevezett tudományos szakok közé, s ezzel egyrészt a jövendő finnugor nyelvész kutatók előképzésével kapcsolatos problémák megoldása terelődött kedvező mederbe, másrészt a finnugor népek történelmének, néprajzának és irodalmának az oktatása is az eddiginél határozottabb formát öltött. Az új szak jelentősége nyilvánvaló: amíg a múltban a tehetséges egyetemi hallgatók jó részét elijesztette a finnugor tanulmányokba való elmélyedéstől a finnugrisztika helyzetének egyetemeinken való rendezetlensége, ma viszont fiatal érdeklődők lelkes csoportja sorakozik fel a célból, hogy a finnugor szak hallgatójaként ismereteket szerezzen magának e tudományszak területéről, s majdan beálljon e tudomány művelőinek a sorába. Erre nagy szükség is van, mert sok feladat elvégzésével vagyunk rnég adósai a hazai tudományosságnak meg a nemzetközi finnugrisztikának. Feladataink részben a múlt mulasztásaiból adódnak: meg kell szerkesztenünk és ki kell adnunk elhunyt kutatóink hagyatékából az osztják, a vogul és a cseremisz szótárt meg a bővített votják szótárt^ hogy végre e nyelvek szókészletét is kellő mértékben bevonhassuk a tudományos kutatások körébe, mielőbb hozzá kell fognunk továbbá a magyar kutatóktól gyűjtött nagymennyiségű népköltészeti és egyéb szöveganyagnak mind nyelvészeti, mind pedig egyéb szempontú feldolgozásához, tudományos értékesítéséhez. Bőven vannak persze új jellegű feladataink is : el kell kezdenünk a nyelvi anyagnak új szempontú elemzését és a belőle adódó új összefüggések feltárását is, mert hiszen az új szempontok érvényesítése és az új módszerek alkalmazása 'korábban nem is sejtett új eredmények elérésével kecsegtet. Tudományszakunk fejlődése az elmúlt húsz óv alatt nem volt zavartalan, s nem volt egyenletes ütemű. Visszanézve a megtett útra, önmagunkkal sem lehetünk minden tekintetben megelégedve. Látjuk azt is: a továbbfejlődés útjából nem egy akadályt kell majd elhárítanunk. Az azonban bizonyos: tudományszakunk helyzete a múlthoz képest összehasonlíthatatlanul megjavult, s a továbblépés lehetősége nyitva áll előttünk. A köszönet ezért húsz évvel ezelőtt megvalósult demokratikus rendszerünket, a magyar nép államát illeti — nem csupán a hazai finnugor nyelvtudomány munkásai, hanem a* magyar nyelvtudomány valamennyi művelője s köztük a Nyelvtudományi Közlemények munkatársai részéről is. LAKÓ GYÖRGY