Nyelvtudományi Közlemények 67. kötet (1965)

Tanulmányok - Vászolyi Erik: Adatok egy zürjén nyelvjárás múltjáról és jelenéről 7

14 VÁSZOLYI ERIK kuló vagy kialakult izsmai tájnyelvet érő orosz és jurák-szamojéd nyelvi, nyelvjárási hatások (az Ob mentén csekélyebb, főleg a lexikára szorítkozó obiugor, közelebbről osztják kapcsolatokkal is számolnunk kell).20 Vizsgáljunk meg — a teljesség igénye nélkül — néhány e tekintetben bizonyító értékű, fontos hangtani és szótani jelenséget.21 1. A zűrjén nyelvjárások megítélésének egyik közismert és igen fontos kritériuma mind leíró, mind történeti szempontból az ózürjén nem-szótagkezdő l fonéma viselkedése. Az izsmaiban az / ebben a fonetikai helyzetben a következő képet nyújtja: a) veláris magánhangzó után az l eltűnt, az előtte álló magánhangzó megnyúlt: ve 'Pferd' < vei (de: velen 'mit Pferd').22 Az -al- hangkapcsolat fejleménye -ő- : sulöni 'stehen' < sulalni. b) Palatális magánhangzó után l > i változás következett be, általában a megelőző vokális nyúlása nélkül: zei 'sehr' < zel; pii 'Wolke' < pil (vö, Drevn. 141). c) A maitni 'schmieren, salben' ige és származékai kivételesen szintén -al- > -ai- fejlődést mutatnak. d) az l a kérdéses helyzetben megmarad az -oll-, -il-, -Ml- igekópzőkben, az -il- (-ül-) hangkapcsolat esetén más morfémákban is: pirollini 'hineingehen', vetlillini 'gehen', puktilni 'stellen, legen, setzen'; illáin 'draussen', illae 'nach draussen'. e) Egyes esetekben — különösen veláris magánhangzó és szótagvégi mássalhangzó között — az -l- a megelőző magánhangzó megnyúlása nélkül tűnt el: iskotni 'hinabgleiten' < iskoltni. Ugyanez a hangfejlődési tendencia játszódott le a v i m i nyelvjárásban is (SzrSzlKomi 458; FokosWb. 19), egyúttal ugyanazokat a konzervatív tendenciákat, eltéréseket figyelhetjük meg. Az / > 0 ~ i hangváltozás tehát a Vim vidékéről terjedt át az Izsma folyó mellékére. Mikor? FOKOS Dávid arra a meggyőző következtetésre jutott kutatásaibanT hogy a vicsegdai, udorai és vimi—izsmai l > v, illetve l > 0 *•*-> i tendencia a XVII. században zajlott le (NyK. LV, 49). Föntebb sorakoztatott adataink, megítélésem szerint, összhangban állnak FOKOS megállapításával. Az első telepesek — túlnyomórészt a Vim mellékéről — 1570 körül jelennek meg az Izsma folyó völgyében' és alapítják meg Izsma falvát. Számukat pontosan nem ismerjük, de minden valószínűség szerint maximálisan néhány tucat portára gondolhatunk. Magától értetődő, hogy izsmai nyelvjárás ekkor még nincs, a jövevények annak a vidéknek a tájszólását beszélik, ahonnan útnak eredtek: legtöbbjük a Vim menti tájnyelveket, kisebb részük a felső-mezenyit, a felsővaskait és végül az alsó-vicsegdait. Az izsmai telepesek száma a XVI. század 20 FOKOS: KSZ. XVII, 229; Nyr. LIX, 82; Syrjänisches Wörterbuch I, 19 (rövidítése a továbbiakban. FokosWb.); LASUK 105; B. M. JlumKUH, ^peBHenepMCKHÍí H3biK, MocKBa, 1952., 96, 121. (rövidítése a továbbiakban: Drevn.). 21 Jelen esetben két ok miatt szorítkozunk hangtani és szótani ismérvek áttekintésére. Egyrészt azért, mert témánk szempontjából ezeket tartjuk a leglényegesebbeknek. Másrészt alak- és mondattani összevetésekhez kevés anyag áll rendelkezésünkre. Egy-két morfológiai és szintaktikai részletkérdést láss LASTJK 105, SZIDOBOV i. h. 22 Az adatok, ha forrásukat külön nem tüntetem föl, a SzrSzlKomi-ból valók. Az orosz betűs adatokat a nyomdai munka megkönnyítése céljából írtam át a nemzetközi finnugor hangjelölés szerint.