Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Fabricius-Kovács Ferenc: The Samoyed Peoples and Languages 182

ISMEETETÉSEK - SZEMLE 183 veket, annál teljesebben tudjuk rekonstruálni az uráli alapnyelvet, egyszersmind annál több olyan kérdésre kapunk feleletet a finnugor nyelvtudományban, amelyek jelen pillanatban mág csupán a probléma vagy a hipotézis stádiumában vannak a felszínen. Másrészt az uráli ősnép egyéb népekkel való kapcsolatainak felderítéséhez is bizonyára nagymértékben hozzá fog járulni a szamojéd nyelvek s a szamojédság képviselte archaikus kultúra jobb megismerése. Nem lehetetlen, hogy például az ún. paleoázsiai népek eredetének rejtélye s sok szempontból Szibéria története is új megvilágításba kerül, ha egyszer részletesebb képet tudunk megrajzolni az egész szamojédságról. 2. Igen fontos volna tehát, hogy minél többen s minél sokoldalúbban foglalkozzanak — nyelvészek és etnográfusok egyaránt — a szamojéd nyelvekkel és népekkel. Az idő egyébként is sürget, hiszen a civilizáció rohamos terjedése egyre gyorsabban pusztítja mindazt, ami a szamojédok kultúrájában tudományos szempontból a legbecsesebb. De — annak ellenére, hogy a szovjet kormány mindent megtesz ennek megakadályozására — maga a szmojédság is egyre inkább elveszti sajátos népi jellegét, egyre inkább asszimilálódik a körülötte élő népekhez. Egységes szamojéd népről már régóta nem is lehet beszélni. A szétporlás folyamata leginkább a szelkupoknál haladt előre, ahol úgyszólván minden család már egy külön nyelvjárást beszél, s a szelkupoknak mindössze a fele tud anyanyelvén. S ott van intő példának a déli szamojédság kipusztult képviselőinek (kamaszok, szojótok, motorok, kojbálok, karagaszok, tajgik) az esete. 3. A szamojéd nyelvekről már a XVII. század eleje óta vannak szórványos adataink, főként szójegyzékek formájában, de az első nyelvtani vázlat csak 1811-ben jelent meg (J. S. VATER, Bruchstücke einer samojedischen Grammatik). A szamojédság tudományos kutatása nagyjából a finnugrisztikai kutatások intenzívebbé válásával kezdődik meg. Az igazi úttörés munkáját ezen a téren is Castrén végezte, aki a múlt század negyvenes éveinek az elejéh — harmadik kutatóútján — kezdte el tanulmányozni a jurák (nyenyec) nyelvet. 1845 és 1849 között pedig •— bejárva a szibériai vidékeket a Jegestenger partja melletti tundráktól egészen a Szaján-hegységig —• felbecsülhetetlen értékű nyelvi anyagot gyűjtött a többi szamojéd nép között is. Lényegében véve ezeknek az utaknak az eredménye az 1854-ben megjelent „Grammatik der samojedischen Sprachen", melyet 1855-ben még a szövegmutatványokat is tartalmazó „Wörterverzeichnisse aus den samojedischen Sprachen" egészített ki. Castrén munkássága nyomán főként finn, magyar és orosz kutatók foglalkoztak behatóan a szamojédsággal. Kutatómunkájuk révén sok becses adalék gyűlt össze a szamojédság ismeretéhez, korántsem mondható el azonban, hogy minden feladat el van végezve. Igen hiányosak ismereteink a jenyiszeji szamojéd (enyec) és a tavgi szamojéd (nganaszán) nyelvről. A legtöbb teendő tehát ezeknek a nyelveknek a kutatása terén volna. A most élő s az ezután következő nyelvészgenerációk feladata, hogy minél céltudatosabban végezzék el a szamojéd nyelvek kutatása terén még elvégzendő és elvégezhető munkát. 4. HAJDÚ PÉTER — aki maga is kitűnő ismerője s kutatója a szamojéd nyelveknek — ezzel a mostani munkájával jelentős mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a tudományos érdeklődés jobban ráterelődjék a szamojédságra. Másrészt konkrét segítséget is ad azoknak, akik szamojéd kutatásokkal akarnak foglalkozni a jövőben. Ez a könyv lényegesen bővített s korszerűsített változata annak a tanulmánysorozatnak, amelyet a Magyar Nyelvőr LXXIII. évfolyamában adott közre, s amely „A szamojéd népek és nyelvek" címmel önállóan is megjelent a Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványainak 76. számaként. A jelen munkát THOMAS A. SEBEOK professzor szerkesztői előszava (Editor's Foreword; V. 1.) vezeti be, ezt követi HAJDÚ PÉTER szerzői előszava (Author's Préface; VI. 1.). Ez utóbbiban a szerző rámutat s szamojédság kutatásának fontosságára. — Maga a könyv tizenkét fejezetre tagolódik: 1. Általános tájékoztatás a szamojédság egyes csoportjairól, lakóhelyéről, lélekszámáról (The Distribution, Habitat, and Number of the Samoyeds; 1—5. 1.); 2. A szamojédok elnevezései (Appellations; 6—7. 1.); 3. A szamojédok antropológiai alkata (Physical Anthropology of the Samoyeds; 8-—9.1.); 4. A szamojéd szokások (Samoyed Customs; 10—27. 1.); 5. A szamojédok társadalmi szervezete (Samoyed Society; 28—31. 1.); 6. A szamojédság vallásos hiedelmei (Samoyed Religion; 32—36. 1.); 7. A szamojéd népköltészet (Folklore; 37—41. 1.); 8. A szamojédok története (The History of the Samoyeds; 42—52. 1.); 9. A szamojédok s egyéb népek érintkezései (Samoyed Contacts with Foreign Peoples; 53—56.1.); 10. A szamojéd nyelvek ismertetése (The Characteristics of the Samoyed Languages; 57—81. 1.); 11. A szamojéd nyelvek kutatásának története (Research on the Samoyed Languages; 82—88. 1.); 12. Bibliográfia, amely magában foglalja a szamojédokra vonatkozó nyelvészeti és néprajzi munkákat, továbbá a jurák és a szelkup nyelvű kiadványokat, azonkívül a rövidítések jegyzékét