Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Vászolyi Erik: Zürjének a Kanyin-félszigeten 17

! Zűrjének a Kanyin-félszigeten Híradás egy ismeretlen zűrjén népcsoportról és nyelvjárásról I. Bevezetés A Kanyin-félsziget az európai kontinens észak—északkeleti végeinek egyik igen csöndes ós távoli csücske. A nála jóval nagyobb kiterjedésű Kolafélszigettel szemben, attól keletre nyúlik föl a Fehér-tengerből a Barentstengerbe, az északi sarkkör rideg határvonalától fölfelé, északra. Éghajlata kemény, felszíne sem változatos avagy kies: a kanyini tundra a rénszarvason kívül sem embert, sem állatot nem vonz. Számottevő emberi települést mindössze négyet—ötöt ha találunk rajta, azt is a félsziget sovány és görbe testének nyugati szegélyén, a Fehér-tenger és a Mezenyi-öböl partvidékén. Ezeken a kicsiny településeken a földrajzi és néprajzi forrásmunkák zömmel orosz lakosokat jeleznek, akik ide, a távoli északra vetődve elsősorban és csaknem kizárólag tengeri vadászatból és halászatból, valamint az ebből adódó bőr-, hús- és halfeldolgozásból és kereskedelemből élnek. Rajtuk kívül említés történik még a félsziget belsejében, a tágas tundrákon tanyázó, nomád életmódot folytató, rideg rénszarvaspásztorlásból élő jurák-szamojédokról. Pedig a csekély népsűrűségű félszigeten van még egy harmadik etnikai elem is, amely aligha jelentéktelenebb az előbbi kettőnél: zürj ének. Különös talány, hogy az orosz és jurák népesség mellett miért nem találunk — tudomásom szerint —- sehol sem említést a Kanyin-félsziget zűrjén lakosairól. Nem veszi számba őket olyan terjedelmes összefoglaló mű sem, mint a Bolsaja Szovjetszkaja Enciklopedija. Hiába tallózunk V. I. LITKIN nyelvjárási chrestomathiájában,1 a

kitűnő új zűrjén nyelvjárási szótárban2 vagy V. H. BELICER összefoglaló zűrjén néprajzi művében3 — a

kanyini zürjénekről egyik sem emlékezik meg. Csatlakozik az előbbi munkákhoz L. P. LASUK kiváló etnogenetikai értekezése4

is,

amely pedig éppen az északi zűrjén népcsoportok, az izsmai és pecsorai zürjénség kialakulásával foglalkozik, s tárgyalja a zűrjén kirajzások problémáját, a kolai vagy az Urálon túli zűrjén telepek létrejöttének kérdését is. A zürjénséggel foglalkozó néprajzi és nyelvészeti szakirodalom tehát (hozzá nem csupán a régebbi, hanem az újabb, korszerű művek szintúgy) nem tartja számon a Kanyin-félszigeti zürjéneket és nyelvjárásukat. Létük ténye azonban érdekes újdonság volt a szovjet tudományos akadémia moszkvai Nyelvtudományi Intézetének finnugor szekciójában csakúgy, mint a sziktivkari zűrjén nyelvészek és néprajzosok számára is. 1 B. H.

JlbimKUH, ^HajieKTOJioruMecKan xpecTOMarafl no nepMCKHM H3biKaivt. MocKBa, 1955. Rövidítése a továbbiakban: DialChrest. 2 CpaBHHTejibHbiíi cjioBapb K0MH-3bipHHCKHx AHaneKTOB. CbiKTbiBKap,

1961. Rövidítése: SzrSzlKomi. 3 B. M.

Eejiuyep, OiepKH no araorpa^HH HapOAOB KOMH XIX—XX. BB. MocKBa, 1958. 4 Jl.

n. JlamyK, OwpK 3THHHecKon ncTopnn nenopcKoro Kpaji. CbiKTbiBKap, 1958. Rövidítése: LASUK. 2, Nyelvtudományi Közlemények LXVI/1