Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)

Tanulmányok - Hazai György: L. Fekete–Gy. Káldi-Nagy: Rechnungsbücher türkischer Finanzstellen in Buda (Ofen) 1550–1580 486

ISMERTETÉSEK — SZEMLE 487 A kiadvány tartalmáról a következőkben adhatunk számot. FEKETE LAJOS akadémikus az 1550—1580-as évekből származó budai vámnaplókat, KÁLDY-NAGY GYULA pedig a budai török kincstárnak az 1558—1560-as évekre vonatkozó pénztári naplóját teszi közzé. Mindkét forráskiadványhoz terjedelmes, a mű gazdaságtörténeti jelentőségót méltató tanulmány kapcsolódik. FEKETE LAJOS akadémikus kitűnő művelődóstörténet-írói képességeit csillogtatja meg ismét: ugyanazzal a szuggesztív erővel kelti életre a száraz gazdaságtörténeti szöveget, mint néhány évvel ezelőtt a budai török úr hagyatéki leltárát (vö. I. OK. XV, 87—106). A mű ilyen tanulságai azonban nemcsak a kultúrhistorikus, hanem a nyelvész számára is rendkívül fontosak. A magyar nyelv oszmán-török jövevényszavainak török, ill. balkáni tárgyi hátterét csak a korabeli török források művelődéstörténeti vonatkozásainak sokoldalú elemzése után érthetjük meg. A közzétett vámnapló anyaga, az annak feldolgozásából adódó tanulságok kitűnő alapot szolgáltatnak az adott jövevényszóróteg „Wörter und Sachen"-problematikájában való elmélyedéshez. A mű nyelvészeti vonatkozásai ezzel még koránt sincsenek kimerítve. A két forrásban szereplő hatalmas név- ós szóanyag becses forrása a magyar történeti nyelvjárás-és nóvkutatásnak. E vonatkozásra eddig is többen hívták már fel a figyelmet (vö. MNy. LII, 144—157; I. OK. IX, 217—224; NyK. LIX, 277—278). FEKETE LAJOS külön érdeme az, hogy önálló tanulmányt szentelt az értékes névanyag bemutatásának, tipológiai stb. osztályozásának (Acta Orient. Hung. XV, 97—109). A történeti dialektológiai szempontból értékesíthető anyag azonban még várja kutatóit. E helyütt csak néhány szembetűnő nyelvjárási sajátosságra szeretnénk utalni. A személynevek sorából idézhetjük a következőket (az adatok a szerzők átírásában): Bódicsár, Damokos, Dínös, Keresztös, Sárkezi, Tomás, Zsigmó stb. A helynevek közül: Födvár (Földvár), Mazsaród (Mogyoród), Utó (Ujtó) stb. A Szíp, Máti, Szíkel, Mínszáros esetében sajnos nem lehet megállapítani, hogy nyelvi vagy ortográfiai problémával állunk-e szemben. Az s ^> zs váltakozás adatai (ros ~ rozs, Bálás, Borzsod) részben már a török nyelvi problémák felé mutatnak. Ilyen adatok is szép számmal akadnak. Elég, ha az ilyen adatokat idézzük: Szonbor ~ Szonobof, Szonluh (Szolnok), Szándó (Szántó), Tódfalu (Tótfalu), Alberd (Albert), Kecskemed (Kecskemét),, Beszperim (Veszprém) stb. Ilyen a más fórrásokból is ismert Isztolni Belgrád ~ Üsztüní Belgrád váltakozás. A magyar ty hangnak az arab kef-fél való átírása adalék bizonyos török hangkapcsolatok értékeléséhez. E néhány adat is mutatja azt a kincsesbányát, amelyet a nyelvész számára a török történeti források jelentenek. Az új hódoltságkori forráskiadvány a történeti és nyelvészeti kutatások komoly nyeresége. Reméljük, hogy ezt FEKETE LAJOS műhelyéből vagy az ő irányításával hamarosan továbbiak fogják követni. HAZAI GYÖBGY