Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)

Tanulmányok - Vértes O. Auguszta: Hunfalvy Pál levelei Imre Sándorhoz 424

HUNEALVY l'lL LEVELEI IMRE SiNDORHOZ 427 a' szótörzset gyöngíti avagy erősbíti. 'S ez nincsen a' mi nyelvünkben. A' német nyelvészet kénytelen lesz megtenni a' nevezett külömböztetést, mi fogjuk rávenni. A' ragozásban egyek vagyunk; a szótörzs változásában külömbözünk. Figyelmeztettem arra Ballagit, — de az nem azon erős szilárd talpas, millyen nekünk kell; jobban szeret villogni, mint melegíteni: azután semmit sem tud az altáji nyelvekben; egyes kiszedögetett [a d betűt H. g-höl javította] szók nem tudomány. — A' magyar időkre nézve az V. füzetben, melly most fog megjelenni, uj anyagot talál T. úr. Szeretném, ha íróink a' múlt időket és az ánd énd időt helyesen tanulnók használni, stílusunk kimondhatatlan sokat nyerne. A' gőr [!] és latin nyelv viszonyait nem ismerem — de T. úr keze által bizonyosan tanulságossá lesz. Befejezem, a' mivel kezdenem kellett volna. Köszönöm szívességit, mellyel felszólításomra olly sokat igérő levelet írt, 's köszönöm azon bizodalmat is, mellyet abban mutat irántam, hogy még más alkalomra is hagy [ez utóbbi szó betoldás] említendőket. Meg vagyok győződve, a' M. Nyelvészet T. úrban derék harczost nyert. Hogy az nem jutalmaz, sőt hogy rágalmat hoz reám inkább mint sem jutalmat s úgy azokra is, kik velem kezet fognak, az ne ijesszen vissza. Ej más nótákat.is tudnék <elg> elhegedülni embereinknek: de nem volna haszon benne. — Hajnalodik a' nyelvtudományra nézve; minap egy Nagy Szombati (VII. osztálybeli) tanulótul vettem levelet, mellyben az ifjú utasítást kér. Jó jel, — illyen lehet csak jutalmunk. Tisztelettel maradtam Tttes Urnák alázatos szolgája Hunfalvy Pál. 3. 1857. jól. 19. Szerkesztési ügyek: a Nyelvészet VI. füzete közli IMRE ismertetését SÁRVÁRI for­dításáról. Nincs pénz korrektorra, maga javítja a szedést, ezért sok a hiba. A folyóirat­tal kapcsolatos egyéb problémák. 4. Részvétnyilvánítás IMRE SÁNDOR gyermekének halála alkalmából. Szükségesnek tartja 6—7 íven előadni a szanszkrit nyelvtant, s ezt a Magyar Nyelvészet évfolyamában közölni. Ez talán egy-két fiatalban korán ébreszt kedvet arra, amit később nehezebben tanulhat meg. Pesten 1857, 9/10-kén. Tekintetes Úr ! Ha részvevő sajnálat némileg enyhíthet olly fájdalmon, mellynél nagyob­bat — úgy képzelem, mert nékem, bár tíz év ólta házasnak, nincsenek gyer­mekeim — szüle nem ismer: fogadja tőlem e'<z> nyomorult enyhítést ! Nem estem a' várt czikk miatt semmi bajba, mert mindig úgy vagyok a' Nyelvészettel, hogy a' mit az első füzet számára nem kaphatok, azt a' második, harmadikra várom. A' szedést csak jövő héten kezdetem el, T. úr czikke tehát meg fogja nyitni ez évi folyamot. Tessék tehát a hátralevő részt is felküldeni; mert ha nem felette hosszú, egyszerre adnám; ha pedig hosszú, alkalmas helyen fogom megszakasztani, s a' másik felet a' következő füzet­ben adni.

Next

/
Thumbnails
Contents