Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Vászolyi Erik: Az ópermi l fonéma utódjai az Inyva menti permják nyelvterületen 353

360 VÁSZOLYI ERIK egyes szavak: buagosuoii'tni< ÔAaeocAoeumb, skuade'n < CKAüdeHb, gvaune] < zAaenuü. A rudakovai nyelvjárásban tehát az ópermi Z-nek három folytatása lehet: szó- és szótagkezdő helyzetben l^>v, szó- és szótagvégi helyzetben Z >w, intervokalikus helyzetben pedig Z >0 ( ~u). A szókezdő Z > v egybeesik a nyelvjárás etimologikus v fonómájával, amelyik — akár a verh-juszvai nyelvjárásé — az ópermi v folytatója, és csak ennek megfelelő fonetikai helyzetben fordul elő: va 'BOfla' | vir 'KpoBb' | ibve 'Ha noue' (sublativus) | ibvas9 'na nőne' (superessivus) |

sivve 'Ha'Hero' (intervokalikus geminációval) j in-va 'HHbBa'. Érdekesek az orosz jövevényszavak eredeti v fonémái. Egyes esetekben a permják etimologikus v módjára viselkednek, más esetekben azonban tarka változatosságot, keresztező hangfejlődési tendenciákat mutatnak. Szó- és szótagkezdő helyzetben: vo{

o'cta<C

BOAOÖR | vana<C Bann | evi'n<C 06UH | pervei < nepeuu, de — snolau'ha<i cnoeaAKa \ nu^'éo'h

< enynoK | touar<i rnoeap \ zdorouai-t't'éini<^ 3dopoeambCR \ rozouei< po3oeuü. Szó- és szótagvégi helyzetben v >w (tehát egybeesik az Z > y, tendenciával) : morkou' < MopKoeb | souée'm<C coeceM j Utoy,'ka<^ AumoeKa | Jcrizou'nih < KpüdiCoenuK \ dereu'na<i depeeHR, de — ~kO\ëo'y,a< Koemoea, stav<_ cmae (vö. FOKOS: NyK. LV, 49—50; KALIMA, RLS. 23—24). Ide vonható még egy szó: houta<C Koytna (~ irodalmi, moszkvai Ko0ma). A fentieket összegezve ismételjük véleményünket: az ópermi Z eltűnt, de nem változott mindenütt és egyértelműen v-re a kudimkari—iny vai nyelvjárásterületen. Alakulását tekintve három nyelvjárástípust látunk: 1. Z >># (WICHMANN juszvai—trunovoi feljegyzései), 2. I ^>w (~>u <-^0) — kudimkari, klimovoi, verh-juszvai adatok, 3. Z >« (> # ~0) típus (Rudakova nyelvjárása). Felvetődik azonban a kérdés és választ kell rá keresnünk: hogyan oszlanak meg az Z fejleményei a kudimkari—iny vai nyelvjárásterületen, hol vonulnak a jelenség izofónjai, mi az arány az egyes típusok között? A kérdés annyival izgatóbb, mert mint LITKIN írja (DialChrest. 26), ez a nyelvjárás a beszélők lélekszámát tekintve a legnagyobb az összes komi dialektus között. LiTKiNnek (uo.) sajnálatosan igaza van abban is, hogy adatok hiányában nem tudjuk kisebb egységekre bontani a vizsgált nyelvjárásterületet. Legalább ekkora bajnak tekinthető azonban, hogy a Diai. Chrest. tartalmaz értékes adatokat, a közölt (44—49. o.) kudimkari—iny vai szövegek szemléltetnek néhány falvat (számszerint hatot), s ilyeténképpen kitűnően bővíthetnék ismereteinket a vizsgált kérdésben — fonetikai vonatkozásban azonban az átírás meglehetősen elnagyolt és ezért félrevezető lehet. A kutatás tehát itt kényszerűen megtorpan, és legföljebb bizonytalan találgatásokra van módunk. Ügy véljük, a fonetikai elnagyolást alkalmazó, fonematikusnak nevezett átírással ilyen formában elvileg nem érthetünk egyet.10 9 Megjegyzendő, hogy a rudakovai nyelvjárásban (csakúgy mint a verh-juszvaiban) — LITKIN szerint (DialChrest. 24) általában a déli permják nyelvterületen — a vilin, vilas, vile, vilet stb. nóvutó raggá alakult (-vin, -vas, -ve, -vet stb.). Rudakova tájnyelvóben azonban a szóbanforgó ragok mellett a jelzett névutók is élnek: cleren-ha suflre keres vi,jn 'flepeBHíi CTOHT Ha rope'; tu% vi,as ejteni 'Ha Aopore noiOT'; veëauka vite

r

Ha BeuianKy'. 10 A zűrjén szavak transzkripciójában

FOKOS DÁVID átírását tekintjük követendő példának, amely kitűnő pontossága mellett könnyen áttekinthető, jól olvasható és ment bármiféle fonetikai túlbuzgóságtól. FoKOsnál több engedményt azonban nem szabad tenni, mert az elnagyolásból pontatlanság lesz. Az izsmai nyelvjárások például nem-első szótagban nem ismernek e fonémát, helyettük e, e vagy e áll. Hogy azonban mikor melyik,