Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Vászolyi Erik: Az ópermi l fonéma utódjai az Inyva menti permják nyelvterületen 353

AZ ÓPERMI / FONÉMA UTÓDJAI AZ INYVA MENTI PERMJÁK NYELVTERÜLETEN 357 következik be, akkor 11 > ww (a vokalizálódás elmarad, a w megőrzi konszonáns jellegét): niwwez 'девушки', kiwwez'языки' (csakúgy, mint suwwis 'он сказал'), b) Szótagvégi l > w szó belsejében (mássalhangzó előtt, nem intervokalikus helyzetben): ounVжить' | veuni 'быть' | asiunas 'утром' | asiu'éaú 'с утра' | arjau'nas 'к осени, под осень' | gorawni 'слышиться, звучаться' 3. a) Szó belsejében (eredetileg szótagkezdő) l^>0 intervokalikus helyzetben: ni{

en 'у них' | si{en 'у него (неё)' | taKun

'сегодня' b) Szó belsejében (eredetileg tőhöz tartozó) l >j0 intervokalikus helyzetben: ox

a 'я живу' I koxe 'надо, придётся' | t'su^'as 'пройдёт' | u{dza-eni 'работают' | кщет 'мёртвый' | вщсге 'стоит' | vexeti'é

'учитель' Megjegyzendő, hogy az utóbbi két esetben ingadozó a nyelvhasználat. Folyamatos beszédben, gyorsabb tempóval feltétlenül csak a hiátus figyelhető meg: su{a'e

'er steht'. Lassabb beszédtempóval, pontosabban, amikor a beszélőnek szándékában áll, intervokalikus helyzetben is hallható a w: suwa'we 'er steht'. Jellemzőnek tartom, hogy az olyan alakokat, mint az utóbbi, csak akkor hallhattam, amikor éppen a w kiejtését illetően kérdezősködtem és többször is megkérdeztem egyazon szót, a nyelvmester pedig szándékosan, tudatosan és erőteljesebben artikulálva ilyen esetekben intervokalikus helyzetekben w-t ejtett, előbb vagy utóbb pedig ugyanezen szóalakot folyamatos beszédben w nélkül, hiátussal közölte. Nyilvánvalóan szemtanúi lehetünk a w fonéma sorvadásának intervokalikus helyzetben csakúgy, mint abszolút szövegen (kiu, asiu). Ilyen fonetikai pozícióban a beszélő már nem ejt w-t, de még tudja, hogy a hiátus, illetve a vokalizálódó— diftongizálódó и helyén ez állt (az utóbbit bizonyítják a geminációs alakok: kiu, de kiwwez, niu, de niwwez). A hiátus is szigorúan őrzi az l > w nyomát és ennek funkcióját tölti be. Ha például két egynemű magánhangzó között keletkezett a'hiátus, a két magánhangzó között szótaghatár van, nem olvadnak egybe és nem alkotnak hosszú magánhangzót: mo{oto'k

(nem möto'kl) 'молоток'; voxo-da

(nem vöd'a !) 'Владимир, Володя'. Érdekes, a fenti hangfejlődést keresztező jelenséget is megfigyelhetünk néha. Olykor két magánhangzó között inetimologikus, másodlagos hiátustöltő и jelentkezik, például juue 'er trinkt' f< jue, vö. juni 'trinken'). Sajátos azonban, hogy az (l » w-t felváltó hiátus helyén egyetlen esetben sem figyeltem meg ezt a hiátustöltőt. Az orosz jövevényszavak l fonémái analogikusán szintén az ópermi l útjára léptek, és fonetikai helyzetüktől függően w, и vagy 0 váltotta fel őket. így tehát: wabit's 'лавица' | wuk 'лук' | wapko 'Лапко [кличка]' | kouko'zin 'в колхозе' I ёкоха

'школа' \miko

xai' 'Микола, Николай' [^skowa, mikowai']. » Mint látható tehát, a verh-juszvai nyelvjárásban az ősi l utódja mindenütt következetesen a w fonéma (illetve variánsai, a 0 vagy a«), nem pedig a v. Az utóbbi a falu nyelvjárásában ugyancsak fonéma, és mint ilyen, az ópermi etimologikus v folytatója. Ennek megfelelően csak szókezdő helyzetben- találjuk meg: vixinzik 'выше, более высокий' | verau'ni 'охотиться' | vetweni 'ходят, приходят' | vifáe'tni 'смотреть' | veékit 'прямой' j vune'tni 'забыть' | vexi

'он был' | ve^ise 'они были'. Nem szókezdő helyzetben a v fonéma előfordul: 1. egyes, jelzős szerkezetekből alakult szóösszetételekben, ahol is 6 Nyelvtudományi Közlemények LXIV. 2.