Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Vászolyi Erik: Az ópermi l fonéma utódjai az Inyva menti permják nyelvterületen 353

354 VÁSZOLYI ESIK nyelvjárásai, a nyerdvai és az onyi. Ugyanide sorolhatjuk a LITKIN által külön nyelv járásterületnek feltüntetett jazvai (a GENETZ-féle keleti permi) tájszólást. Az Z-ező nyelvjárások koszorújában találjuk a kudimkar i— inyvai ésazalsó-inyvai tájnyelvet. Ez a két dialektus éppen az ópermi l viselkedése szempontjából alapvetően különbözik a többi permják és zűrjén, tehát általában az összes többi komi nyelvjárástól: az ősi l itt minden fonetikai helyzetben v-vé változott. Ez a permják nyelv járásterület képviseli tehát a komi dialektológia egyik fontos és jellegzetes, a föntebb negyediknek említett és (egyszerűség kedvéért) perminek nevezett típusát (LITKIN: 6e.3-3Aoeue zoeopu). Számszerűleg a komi nyelvet beszélőknek mintegy 24 százaléka, tehát eléggé tetemes hányada, csaknem egynegyede tartozik ide (LITKIN, DialChrest. 21). Erről a fontos és érdekes nyelv járásterületről ugyancsak édeskeveset tudunk. WICHMANN perminek jelzett (P) anyaga, igaz, ezt a típust képviseli. A feljegyzések azonban javarészt egyetlen faluból, Juszvából valók, WICHMANN nyelvmestere, BIKOV tanító pedig maga nem is Juszva, hanem Trunovo falu szülötte volt.3 WICHMANN anyagán kívül LITKIN nyelvjárási szöveggyűjteménye tájékoztat a kudimkari—inyvai tájnyelvről, meglehetősen kurtán, főleg annak közlésére szorítkozva, hogy ezt a nyelv járásterületet sem tarthatjuk egységesnek, azonban adatok hiányában bővebbet alig tudunk róla mondani (DialChrest. 24, 26). LITKIN műve közöl néhány rövidke szöveget is (i. m. 44—51), amelyeknek fonetikai megbízhatóságát azonban sajnos nem tarthatjuk maradéktalanul megnyugtatónak (hogy miért, arra alább visszatérünk). Az alapvető kérdés, az l fonéma tekintetében azonban WICHMANN és LITKIN szerint aligha kételkedhetünk. A szóbanforgó nyelvjárásban az ópermi Z-ből minden fonetikai helyzetber v lett. LITKIN a DialChrest.-án kívül más munkáiban is ezt vallja, ezt erősíti meg UOTILA is a zűrjén l történetét tárgyalva.4 A

kivétel lehetőségére csak két utalást láthatunk. Az egyik UOTILA említése a w>tt fejlődéséről, de csak meghatározott fonetikai helyzetben, nevezetesen o után (lásd az előbbi jegyzetet!). A másik LITKIN utalása KUZNYECOV egy (igen nehezen hozzáférhető) cikkére,5 amely szerint az ópermi l helyén egyes öregemberek a szóbanforgó nyelvjárásterületen nem labiodentális v-t, hanem bilabiális w-t ejtenek. LITKIN azonban (a DialChrest. 20. oldal lábjegyzete szerint) kételkedik ennek meglétében, csak v fonémát ismer, legföljebb annak megkockáztatásával, hogy az utóbbi az alsó ajak ernyedt artikulációs tevékenysége következtében a bilabiális w hangszínére emlékeztethet. Szóbeli közlései ezt illetően teljesen egyértelműek voltak (1959-ben és 1960-ban, Moszkvában jártamkor). Mindezek alapján magam is azt gondoltam, hogy a kudimkari—inyvai nyelvjárás csak v fonémát ismer az ősi l utódjakónt, tehát az utóbbit a nyelv járásterület egészén az előbbi váltotta fel. Kételkednem ebben először 1959 decemberében kellett, amikor egy erről a területről származó közlő beszédében mást tapasztaltam. Kezdetben azonban inkább magamban, fonetikai észrevételeim megbízhatóságában, pontosságában kételkedtem. Körülbelül egy esztendő múltán, egy ugyancsak erről a nyelv járásterületről, de más faluból származó nyelvmester, valamint végül 3 A falu pontosabb hollétét máig sem tudtam felderíteni. 4 UOTILA,

Kons. 45, 193; CoBpeivieHHbiH KOMM ÍI3HK (CbiKTbiBKap, 1955), 47; V. I. LITKIN, HcTopMMecKan rpaMMaTmo KOMH íi3biKa, *iacTb I, (CbiKTbiBKap, 1957) 57—60. 5 L. DialChrest.

20. (lábjegyzetet is !)