Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Kálmán Béla: A mai magyar nyelv rendszere. Leíró nyelvtan. I. kötet 241

ISMBKTETÉSEK - SZEMLE 241 Ugyancsak ezzel az ablativusszal kapcsolatban nem mondható szerencsésnek TiMUSEvnek (864) az a magyarázata, hogy «B APyrax cuynanx 3HaqeHHe npHTHwa'rejibHoro naAOKa npoTHBOCTOHT AaTejibHOMy naAOKy» és erre példa lenne a már említett brigadirlié juaéni. A szerző itt bizonyára azt kívánja mondani, hogy a dativus jelentése (miként neve is mutatja) 'valakin e k adni', míg az ablativusé valakit ő 1 elvenni. A magyarázat — úgy érzem — szűkszavú és nem eléggé világos (különösen a „kérdez valakitől" példa esetében). A 903. és a 660. lapon idézett kok éer úait pirtni '3aHecTH rpH3b Ha Horáx' (660), kerkae kok éer úait pirtni '3aHecTH Ha Horax rpH3b B H36y' (903) mondatokban a éer-t nem tekinteném névutónak (a szerző szerint névutó lenne és a kok-ser csak ragtalan névutót tartalmazna, mintegy 'lábon' jelentéssel); a kok-ser úait bizonyára névszói összetétel: 'láb[bal hozott] sár', 'láb[hoz tapadt] sár' jelentéssel (tehát a kifejezés értelme: 'lábon levő sarat bevinni'). De valóban jellegzetes ragtalan n é v u t ó a éer a 660. lapon idézett másik példában: kok éer vetliée éoi 'rjiHHa TámHTCH 3a HoráMH', mert itt a kok-éer a közvetlenül utána következő igének határozója (a éer itt a. m. 'mögött', vagy talán 'nála, vele együtt'?). A fönt idézett kifejezésben a éer akkor volna névutó, ha azt mondanók vagy mondhatnók: *úait kok-éer pirtni, így azonban a kok-éer úait ugyanolyan összetételnek vehető, mint például a 903. lapon említett ju dor ezer 'npHpe^Han ocOKa', vidi viv turun 'nyroBoe ceHo', ver dor vid'éjas 'jiyra, npHMbiKaiouine K Jiecy' (ugyanígy a 910. lapon vid'z viv turun 'jiyrOBoe ceHo'); vö. még pl. kerka dor 'MécTO BÓ3jie AÓMa' (205). De mindezek jelentéktelen észrevételek, melyek nem érintik a mű lényegét. Csak ismételhetjük: ennek a szótárnak a megjelenését nagy örömmel üdvözöljük; benne igen hasznos és kiváló segédeszközt kaptunk a legújabb zűrjén irodalmi alkotások teljes megértéséhez és általában a zűrjén nyelv jobb, behatóbb megismeréséhez. Ez a szótár a zűrjén <és a finnugor nyelvtudományi irodalomnak jelentős nyeresége. FOKOS DÁVID A mai magyar nyelv rendszere. Leíró nyelvtan. I. kötet Bevezetés—Hangtan—Szótan. Szerkesztette TOMPA JÓZSEF Budapest, 1961. Akadémiai Kiadó. 600 1. A már több, mint egy évtizedes tervgazdálkodás a magyar nyelvtudományban most kezdi meghozni gyümölcseit. Hatalmas, átfogó, számos szakember több évi odaadó munkáját megkívánó szintézisek készültek el, és közkinccsé tételük is megindult. AMagyar Nyelv Értelmező Szótárának már a IV. köteténél járunk, megkezdődtek a Magyar Nyelvjárások Atlaszának szerkesztési munkálatai, — és itt áll előttünk egy nagyszabású — a maga nemében páratlan — leíró nyelvtan első kötete. Érdekes ós részben szomorú dolog is, hogy a XX. században korábban magyarul nem jelent meg nagyobb terjedelmű magyar leíró nyelvtan. — Idegen nyelven két ilyen természetű rendszerezés említhető az elmúlt negyedszázadban: LOTZ JÁNOS, Das ungarische Sprachsystem (Stockholm, 1939.) és — ennél lényegesen terjedelmesebb, nagyszabású mű — K. E. MAÍÍTHHCKAH: BeHrepCKHÜ fl3biK I-III. (MocKBa, 1955—60) c. műve. Más jellegű, de érdekes, hasznos könyv R. A. HALL Hungárián Grammar és A. SATJVAGEOT szellemes, érdekesen megírt „Esquisse de la langue hongroise" c. összefoglalása. Kisebb méretű, hasznos rendszerezések magyarul is jelentek meg a közelmúltban, mint TEMESI—RÓNAI—VARGA „Anyanyelvünk" (1955), valamint a RÁcz—TAKÁcs-féle „Kis magyar nyelvtan" (1959). Ezek jó szakemberek jó összefoglalásait tartalmazzák, de természetesen nem törekedhettek olyan széleskörű anyaggyűjtésre, finom elemzésekre és olyan részletességre, mint egy tudományos rendszerezés, amely nemcsak az egyetemet végzett érdeklődőket elégíti ki, hanem gyakran a nyelvész szakembernek is jó útmutatásokat ad. A most megjelent kötetről gondos elolvasása után általában igen kedvező véleményre jutottam. Felhasználja a haladó nyelvészeti hagyományokat, nem akar erőszakoltan, minden áron újat adni, de ugyanakkor korszerű, a legújabb bel- és külföldi tudományos eredményeket ügyesen hasznosítja, sőt egyes kérdésekben új utakat tör, újszerűen rendszerez. Különös érdemének tekintem, hogy nagy gondot fordít a vitatható határesetekre, és mindenütt rámutat a más rendszerezési lehetőségekre. Különösen a szófajok tárgyalásakor tapasztalhatjuk az újszerű, de óvatos feldolgozást. 16 Nyelvtudományi Közlemények LXIV. 1.