Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Fokos Dávid: cirill 238

ISMERTETÉSEK - SZEMLE 23& A válogatás és kiegészítés munkája nem volt könnyű feladat; a komi irodalmi nyelv kialakulásának és stabilizálódásának folyamata még nem fejeződött be; így bekerülhettek a szótárba tiszavirág életű szavak is, és kimaradhattak idővel majdan életerősnek bizonyuló elemek; azonfelül természetesen még mindig várható a nyelv újabb gazdagodása, a szó- és szóláskincs bővülése. De ennek a szótárnak éppen az a legnagyobb érdeme, hogy az említett nehézségek ellenére elsőül vállalkozott a mai irodalmi nyelv szó- és szóláskincsének összefoglalására. A szótárról a címlap is közli, hogy vagy 25 000 szót tartalmaz. Ugyancsak 25 ezer szó van a többször említett Tájszótárban (minthogy azonban a Tájszótár a Sziktivkarvidéki nyelvjárást is feldolgozta és az irodalmi nyelv elsősorban ezen a nyelvjáráson épült fel, a két szótár anyagának nagy része természetesen közös). Ez a két szótár tehát szóanyagát tekintve gazdagabb, mint WIEDEMANN szótára ( 20 000 szó) és az én szótáram (22 000 szó) és jóval több szót közöl, mint WICHMANN—TJOTILA (10 000 szó) és az 1948. évi zürjén-orosz szótár (szintén 10 000 szó). De nemcsak az anyag mennyiségében nyilvánul meg a különbség az említett szótárak között; ennél lényegesebb az a különbség, amely magában az anyagban, az anyag összetételében mutatkozik. Ne feledjük: a zűrjén irodalmi nyelv a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után született meg, ,,ennek gyermeke". íróknak, költőknek először is a nyelvet kellett alakítgatniuk, formálniok és gazdagítaniuk, hogy alkalmas eszközévé tegyék gondolataik és érzelmeik kifejezésének, közlésének. De nemcsak az irodalom, maga a mindennapi élet, az új szocialista társadalmi és gazdasági rend is kereste a maga kifejeződését. Mindenekelőtt a meglevő, de ismeretlenül, kiaknázatlanul maradt kincseket kellett feltárni; és most az írók és költők anyanyelvjárásukból, de más nyelvjárásoknak a kincsestárából is drága gyöngyszemeket hoztak felszínre. Másfelől egy nagyszabású nyelvújítási mozgalom bontakozott ki. A meglevő elemekből újakat teremtettek. Tájszók általános használatúak lettek, új árnyalatokat, új fogalmakat jelölhettek; szívesen nyúltak a mi nyelvújításunkban is kedvelt elvonás módszeréhez; a szóképzés és szóösszetétel is nagy és állandóan alkalmazott lehetőséget nyújtott a szókincs fejlesztésére; az orosz szótár is példát mutatott régibb szavaknál egy új, általánosabb vagy éppen speciálisabb elvont jelentés kialakulására (ennek a példának a követése igen sok zűrjén tükörfordítás keletkezésére vezetett), sokszor meg a legkényelmesebb eljárást is lehetett vagy kellett igénybe venni: az orosz szónak (ha lehetséges volt, zürjénesített alakban való) átvételéhez folyamodtak (ez persze megint rengeteg újabb orosz szakkifejezésnek és egyéb elnevezéseknek jövevényszóként való meghonosítására vezetett). Ez a nyelvújító, nyelvfejlesztő törekvés tulajdonképpen már régebben, az első zűrjén költőben is élt; IVÁN ALEKSZEJEVICS KTJRATOV (1839—1875) is felhasznált dalaiban táj szókat és új szókat is alkotott (őreá megy vissza pl. az okavni 'csókolni' szóból elvont ok 'csók' szó; 1. 847.1.). Rendszeressé azonban ez a nyelvfelfrissítő és nyelvújító mozgalom — mint mondottuk — csak a forradalom után vált. Rá lehet mutatni olyan szavakra, melyeket pl. NYOBDINSZA VITTOB (= V. A. SZAVIN), CSISZTALEV, FEDOROV, JUHNYIN honosított meg az irodalomban (uo.). Eleinte persze még jegyzetekben kellett a tájszókat és új szavakat megmagyarázni, sok közülük múló egyéni tulajdon maradt, de igen sok idővel gyökeret vert, meghonosodott. Hadd idézzünk néhány példát a nyelvújító mozgalom tevékenységére: zürj. ozirmedni 'gazdagítani, gazdaggá tenni' eredetileg csak a vagyonnak anyagiakban való növelését jelentette, ma gyakori szólás a repertuar ozirmedni, vagyis 'a repertoárt, műsort gazdagítani, változatossá tenni' (846); régebben általában csak a veres saje munni 'férjhez menni' szólásban szerepelt a veres szó, ma ez a régi szó már általános az irodalomban is, a köznyelvben is (a népnyelvben is) 'férj' jelentésben (uo. és Tájszótár 45); neologizmus a kivber 'névutó', összetétel (szószerint: 'szómög'), befogadta az irodalom a mezdini 'megszabadítani, kimenteni' szóból elvont mezd 'szabadság' szót, és használatos ma a bidmini 'növekedni' szóból képzett bidmeg 'növény' szó is (845, Tájszótár 33). A szótárnak egyik érdeme és értéke a gazdag frazeológia; az egyes szavak jelentését és használatuk körét jól megválasztott példákkal világítja meg. A szótárhoz még két jegyzék is csatlakozik: az általános földrajzi elnevezések (országok, helységek, folyók, hegységek) (823—8) és a zűrjén hely- és folyónevek jegyzéke (829—36).x

Ezt követi egy igen jó nyelvtani vázlat orosz nyelven LITKIN és TIMUSEV tollából (837—912; a nyelvtan első fejezeteit [Szókészlet, Hangtan és helyesírás] LITKIN írta, az Alaktan és Mondattan, a 854. laptól kezdve, TIMUSEV munkája). A nyelvtant és ezzel együtt az egész könyvet a zűrjén képzők és ragok jegyzéke (913—23) zárja be. 1 Nagyon hasznos lett volna egy zűrjén személynév-jegyzék is.