Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Wolfgang Schlachter, Studien zum Possessivsuffix des Syrjänischen 233

[«MERTETÉSEK - SZEMLE 233 mennyi része van ebben az előszóban említett körülményeknek, hogy tudniillik a különböző vidékekről származó, de huzamosabb ideig együtt élő nyelvmesterek hathattak egymásra, mi ebből az illető nyelvjáráson belül esetleg meglevő ingadozás és mi tulajdonítható annak, hogy a gyűjtőnek nem volt módjában feljegyzéseit újból ellenőrizni. Néhány példán szeretném a legjellemzőbb eseteket bemutatni: 208. lap 3. sorr twooßelak, 218. lap. 4. sor: twöSßdlak ; 59. lap 1. sor: ßüdü'm, 83. lap 8. sor: ßü'oüm, 82. lap 10. sor: ßüoüm ; 202. lap 13. sor: ßoöo' és ßooo is: uo. 12. sor: ßo-o§n és ßooSn. Végül a mari és magyar szöveggel kapcsolatban szeretnék még néhány apróbb megjegyzést tenni. A 23. lapon előforduló Oßoeke-i női nevet a magyar fordításban Evdokia (Eudoxia) formában találjuk, a 165. lapon pedig Ovdokia (Eudoxia) áll. (Az irodalmi orosz alak Jevdokija.) A 31. lap utolsó előtti mari mondatának a magyar fordítása hiányzik, az utolsó mondat magyar fordításában pedig a 'vízfolyással szemben' helyett a 'vízfolyás irányában' kell. A 190. lap magyar szövegének 10. sorában található 'a fűzfa mellett elterülve' rész nincs meg a mari szövegben. A 260. lap 8. sorában levő muzeka'n sokte-n mari kifejezés helyes fordítása nem 'zeneszóval', hanem 'harmónikaszóval'. A 367. lap 7. sorában az »skót sző után zárójelben kérdőjel áll. A mari szó az orosz cxod 'összejövetel, gyűlés' jelentésű szó átvétele. A 408. lap 1. sorában levő mari toma-es szó fordítása nem 'kunyhóban', hanem 'otthon'. Ezek a megjegyzések az ezer oldalt is meghaladó két kötetnek csak egy kis részét érintik és nagy részük jóvá tehető egy, a következő kötethez csatolt hibajegyzékkel. Talán idővel arra is lehetőség nyílik, hogy a kétes adatokat a helyszínen lehessen tisztázni. BEKÉ ÖDÖN mari szövegei új távlatokat nyitnak meg a mari nyelv kutatásában. Hogy csak a jegjelentősebbet említsük, bőséges anyagot szolgáltatnak egy időszerűvé vált mari nyelvtan megírásához. Lexikológiai szempontból BEKÉ ÖDÖN többévtizedes munkával maga dolgozta fel mari szövegeit rövidesen sajtó alá kerülő hatalmas mari nyelvjárási szótárában, amelynek megjelenése az egész finnugor nyelvtudomány jelentős eseménye lesz. BERECZKI GÁBOR Wolfgang Schlachter: Studien zum Possessivsuffix des Syrjänischen Berlin, 1960. Akademie-Verlag. Finnisch-ugrische Studien III. 243 1. A birtokos személyragok használata az uráli (és hozzátehetjük: az urál-altaji) nyelvek egyik legjellemzőbb sajátsága. Minthogy azonban determináló szerepük is nagyon el van terjedve (erre vonatkozólag 1. legutóbb NyK. LXII, 232 kk.), egyesek (pl. FARKAS: UAJb. XXVI, 37—60) ezt az utóbbi (azaz determináló) szerepüket tekintették elsődlegesnek. Ezért is, de — ettől függetlenül is — mindenképpen, a nyelvrokonság szempontjából is, fontosnak mutatkozott annak a kérdésnek a tisztázása, vajon a birtokos személyragok eredetileg is a birtokviszonynak, illetőleg a birtokos személyének a jelölésére szolgáltak-e, vajon kétféle használatuk nem valami kiterjedt parallel nyelvi fejlődésnek az eredménye-e, és főleg, vajon nem a determinálás volt-e eredeti funkciójuk és nem ebből fejlődött-e a birtokost jelölő szerepük. Ezt a kérdést vizsgálja SCHLACHTER ebben a munkájában zűrjén nyelvi anyagon. SCHLACHTER mindenekelőtt arra hívja fel a figyelmet, hogy a birtokos személyragok posszesszív funkciója valamennyi uráli nyelvben általános, míg determináló funkciójuk több finnugor nyelvben vagy nem, vagy csak alig jelentkezik. Ez a tény már eleve amellett szól, hogy a birtokost jelölő (posszesszív) szerepük az eredetibb, vagyis nem tehetjük fel, hogy a birtokos személyragoknak éppen ez a szerepe volna a másodlagos, vagy hogy ez a posszesszív szerep akár egy valamennyi uráli nyelvre kiterjedő parallel nyelvi fejlődésnek volna az eredménye. Különösen fontos természetesen az is, hogy ez az uráli nyelvekben általános posszesszív használat etimológiailag is a személy.es névmásokkal való szoros kapcsolaton alapszik (13). A kérdés eldöntésében: a két szerep egymáshoz való viszonyának vizsgálatában alkalmasan abból indulhatunk ki, hogy a birtokos személyragok alapfunkcióia mindkét árnyalatot ölelte fel, úgy azonban,