Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)
Tanulmányok - Sulán Béla: Magyar -ó > szláv -ou > -ov? 209
210 STJLÂN BÉLA b) A magyar nyelvterületen belüli szlovák szigetnyelvjárásokból, főleg a szarvasiból: (Itt a magyar záródó diftongus w-ja az esetek többségében már v-vé vált: konszonantizálódott): adov (~ m. adó) \ akov (~ m. akó) \ áeov (~ m. ásó) | bitov 'vágóhíd' | cipou ~ cipov (~ m. cipó) | cákou | capou ~ capov'ostorhegye' | depov 'kisebb pálinkamérés' | dongou ~ dongov (~ m. dongó) \ ekhov 'kocsiernyő' | forgou **•>. forgov 'kalap mellé tett bokréta' | gubov (<—> m. gubó) | hajtov (^ m. hajtó) \ hajov (~ m. hajó) | MZö«; (~ m. AáZój | hernov (~ m. hernyó) \ kiSbírov \ lougou ~ lougov 'hámfa, amelyen a lógós húz' lopov 'borszívó tök' | naklov 'nyakaló kötél a kocsirúd révén' | palov 'palló' | éejtálov 'inga' «• sétáló) \ ëiratovi '<++<> ëiratov \ seckavágov \ siMov ~ síkSov (<* széksó *v szíksó) | surkálov 'pipaszurkáló' | vontatov 'kisebb búza-, szénaboglya' | zackov (~ m. zacskó) stb. (MELICH, NyK. XXV, 288—303; PAVEL ONDRÜS, Stredoslovenské nárecia v Madarskej Judo vej republike. Bratislava. 1956.305-6.1.) B) A kárpátukrán nyelvjárásokból: akiv ~ genitivusz (a továbbiakban: gen.) akova (~ magyar = m. akó) •| arëiv ^ gen. aráova1 (^ m. ásó)2 \ bagiv <~^ gen. bagova (~ m. bagó) \ berôv (^ m. bíró) \ cjipiv ~ gen. cjipova (~ ni. cípój | cumiv ~ gen. cumova (^ m. csomó, illetőleg m. nyelvjárási csumó) \ forgiv ~ gen. forgóvá 'csokor- vagy tolldísz a férfi-fej viseleten' (^ m. forgó) \ hintiv ~ gen. hintova (~ m. hintó) | fez^m; ~ gen. kapova 'labdajáték fajtája' (~ m. kapó) \ kopiv <-o gen. kopova (^ m. kopó) | koporëiv ~ gen. koporSova (~ m. koporsó) \ koréiv ~ gen. korlova (^ m. korsó) | Zo^w ^ gen. lopova (^ m. Zopó [szerszám]) | moëogatin ~ gen. mosogatóvá (~ m. mosogató [edény]) | napliv ~ gen. naplova (~ m.. napló) | nakravaliv ~ gen. nakravalova (~ m. nyakravaló) \ sabiv ~ gen. sabova (~ m. szabó) \ sakajtiv ~- gen. sakajtova (~ m. szakajtó) \ samadiv ~ gen. samadova (~ m. számadó) \ sovgabiriv ^ gen. sovgabirova (~ m. szolgabíró, ül. m. nyelvjárási szofgabíróu) | timSiv ~ gen. timëova (~ m. timsó) | tistartiv ~ gen. tistartova (~ m. tiszttartó) \ zackiv ~ gen. zackova (~ nu zacskó) stb. (CSOPEY L., Magyar szók a rutén nyelvben. NyK. XVI, 270—294. és A. BONKÁLÓ, Die ungarländischen Ruthenen. Ung. Jb. I, 318—341.). [Az idézett példákból látható, hogy az ukránban jól ismert, zárt szótagokban történt o > i (vö. ó-szláv &ím& 'ló' j> ukr. Hw, de gen. ^o-na^) hangváltozás a kárpátukrán nyelvjárásokból kimutatott magyar jövevényszavakban is végbement; ez a hangváltozás az ukránban csak a zárt szótagokbeli o-t érte, tehát a nyílt szótagok o hangját egyáltalán nem érintette; ezért e magyar jövevényszavak ukrán paradigmájában ma i <*>" o váltakozást találunk. Az ebből adódó magyar nyelvtörténeti következtetést, illetőleg tanulságot dolgozatunknak a szláv -o« (~ kárpátukrán -wj eredetét vizsgáló részében fogjuk levonni. Itt csak még annyit jegyeznék meg, hogy a kárpátukrán nyelvjárásokban ez a másodlagos i, w-val és ü-ve\ váltakozik. Ezt a váltakozást CSOPEY pl. az ü-s, míg BONKÁLÓ az is alakváltozatokban egységesíti. Én magam azért közlöm CsoPEY-tól vett adataimat is i-vel írva, mivel az, 1 Ebben az adatban az -r- az ukránban az -s előtt kifejlődött anorganikus hangi vö. pl. kárpátukrán masyna ~ marsyna és sasyna •— sarsyna ( < m. sás J szópárokat (BONKÁLÓ, Ung. Jb. I, 321.). 2 Ha az ukrán adatnál nem adom meg a jelentést, az azonos a zárójelbe tett magyar megfelelő jelentésével.
