Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)
Tanulmányok - Lakó György: Százéves a Nyelvtudományi Közlemények 3
SZÁZÉVES A NYELVTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 11 időbeliek. A finnugor nyelvtudomány tehát egyben történeti és genetikus magyar nyelvtudomány is, — a kettőt csak a dilettantizmus, illetőleg a szúk látókörű prakticizmus választhatja el egymástól. A mondott okokból folyóiratunk a szűkebb értelemben vett magyar nyelvtudomány nagyobb jelentőségű alkotásait is folyamatosan számon tartani és ismertetni kívánja, magára vállalva ilyenformán azt a feladatot, amelyet a szorosabb értelemben vett magyar nyelvészeti folyóiratok egyrészt terjedelemhiány, másrészt más jellegű program miatt nem szoktak vállalni. 2. Nagy súlyt kívánunk vetni arra, hogy — legalábbis addig, amíg az általános nyelvtudománynak nincs hazánkban önálló orgánuma -— ismertessük az általános nyelvészet főbb eredményeit, vitázó cikkeket, hozzászólásokat közöljünk a tudományunk életében felmerülő elvi jelentőségű megállapításokról, és bemutassuk a nyelvtudományban alkalmazott újabb kutatási módszereket. 3. Helyet kívánunk biztosítani az indoeurópai, az altáji és egyéb nyelvészet legfontosabb eredményeit magukba foglaló gyűjteményes művek, összefoglalások ismertetésének is. Az indoeurópai nyelvtudomány, a turkológia stb. részben azonos jellegű feladatok megoldásával foglalkozik, mint a finnugrisztika. Nem hagyhatjuk tehát figyelmen kívül azokat a módszertani meggondolásokat, amelyek az előbb említett tudományszakokban érvényesülnek, sem pedig azokat az eredményeket, amelyek az uráli nyelvek története szempontjából is fontosak. 4. Minthogy külön fonetikai folyóiratunk nincsen, támogatni kívánjuk a hazai fonetikai kutatásokat olyan fonetikai tárgyú dolgozatok megjelentetésével, amelyek tárgyuknál fogva elég szoros kapcsolatban állnak a nyelvtudománnyal. 5. Valljuk a tudományok komplexitását, s épp ezért a jövőben is szívesen fogadjuk az olyan értekezéseket, amelyek a nyelvtudomány és a rokon tudományok, pl. az őstörténet, illetőleg a régészet, az embertan avagy a néprajz határterületéről veszik témájukat. Vállaljuk persze az ilyen tárgyú, nagyobb jelentőségű munkák ismertetését is. Meggyőződésünk szerint a fenti program bőséges munkalehetőséget biztosít munkatársaink számára, és kellően számot vet a nyelvtudomány több hazai ágazatának fejlődési igényeivel. Folyóiratunk a Magyar Tudományos Akadémia és — ezen keresztül — népi demokráciánk támogatását élvezi. Programunk megvalósításához —ha tudományunk néhány területén számuk nem is elegendő — vannak lelkes és szakképzett munkatársaink. Ha talán hivalkodás nélkül vallhatjuk, hogy százéves folyóiratunk a múltban a lehetőségek szerint általában jól teljesítette hivatását, ugyanakkor megállapíthatjuk azt is, hogy a jelenben nincs okunk panaszra. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy most, amikor folyóiratunk fennállásának a második évszázadába lép, akad azért gondunk is. Kötelességünknek érezzük, hogy ezen új évszázad küszöbén -— és épp az új évszázad eredményességének az érdekében — erről is ejtsünk néhány szót. A finnugor nyelvészeti utánpótlás kérdéséről van szó, — annak a finnugor nyelvtudománynak a jövőjéről, amelynek a megteremtése és felvirágoztatása egy évszázadon keresztül egyebek közt, sőt talán elsősorban e folyóiratnak volt a feladata, illetőleg e folyóirat munkatársainak volt az érdeme. Ennek a tudománynak a jövőjét látom veszélyeztetettnek amiatt,' hogy egyetemeinken fiatal érdeklődők szakmai nevelésére nincsenek többé kellő lehetőségeink. A
