Nyelvtudományi Közlemények 63. kötet (1961)

Tanulmányok - Loványi Gyula: Hunfalvy Pál életéből 3

HUNFALVY PÁL ÉLETÉBŐL 11 mert a jubileumi album megjelenésekor már nem volt az élők sorában. — Szily meg, két évtizeddel később, nyilván Hunfalvynak Toldyhoz intézett levelét értette félre. 7. A házaspárnak föltehetőleg 1849. őszén bekövetkezett visszatérése Késmárkra csak rövid ott tartózkodást jelentett. Teleki József már 1851. június 27-én Szirákról kelt levelével értesíti Hunfalvyt, hogy kinevezte az Akadémia könyvtárosává. Hunfalvyék tehát 1851-ben Pestre költöztek. A családi jellegű írásoknak ebben a második sorozatában a legkorábbi levél 1860-ból (vagy 1861-ből?), a legkésőbbi 1883-ból való. Nem sokat lehettek egymástól távol a házastársak — különösen 1860-ig nem —, mert a szabadságharc utáni korszakból aránylag kevés levél maradt ránk. A levelek tekintélyes része az 1860 —65-i esztendőkre esik, és szinte egyesegyedül a politikával, az országgyűlési választásokkal foglalkozik. Tudjuk, Hunfalvyt 1861-ben — akárcsak 1848-ban — a szepesszombati, 1865-ben a késmárki kerület választotta képviselőjévé. Egy hely ós kelet nélküli, valószínűleg 1861-ből való levélben, amelynek „Kedves Linim és öcsém" a címzése, kijelenti: ,,. . .a tömegre építeni annyi, mint tengeren járni". —- Szepesszombatról (1861. április 12.) úti tervéről ír feleségének. Aláírása: „Votre fori". Sok zavart idézett elő a bécsi Wanderer című újságnak (nem juthattam hozzá) egy Hunfalvyról terjesztett híresztelése. Hárman is figyelmeztették rá Hunfalvyt. Egy Lőcséről való, kelet nélküli levélben közli az „alte Freundin Julie": ,,. . . die hiesigen Exaltados von einem Misstrauensvotum gegen Sie diskurieren", mert a Wanderer „Sie als den einzigen Deputierten bezeichnet, der in Ofen den Landtag abzuhalten sich bereit erklärte". — Szopko János (Georgenberg [= Szepesszombat], 1861. április 17.) tegező levelében szintén a Wanderer-rel foglalkozik, amely szerint ,,. . . eine Stimme [ti. Hunfalvyé] für Ofen als Landtagsort" nyilatkozott. Ajánlja: cáfolja meg Hunfalvy a lapoknak ezt a hírét. — Demian A. Gyula (Késmárk, 1861. április 13.) Hunfalvy Jánosnak ír németül ebben az ügyben. Eperjesről (1861. április 26.) szól Hunfalvynak a feleségéhez intézett következő levele: „Kedves babám! . . . Hanem szinte szerencsétlenség ért. Kineveztek innen küldöttséget Bécsbe, s közte engemet is". Külső címzése: Madame Charlotte Hunfalvy, egy'Pestről kelt [1861] augusztus 23-i levélé pedig: Hunfalvy Sarolta asszonyságnak8 — A „Kedves Mim!" megszólítású levélben (Pest, 1861. július 6.) közli: „A gőzösen ( !) elterjed vala a' hír, hogy Bécsben nem fogadták el feliratunkat . . .". Egy hónappal később (Pest, 1861. augusztus 8.) pedig: „Ma nevezetes nap volt az országgyűlésen; Deáknak újabb feliratát elolvasása után elfogadtuk." Aláírás: „Szerető ford. Pál". — Az 1861-ből (Pest, é. n. augusztus 23.) való utolsó levelében, ezt írja: „.. .az országgyűlés el van oszlatva; ma olvassuk, hogy a' Császár egy piszkos tudósítást adott róla a bécsi reichsrathba. Egye meg a' fene, nem akarnak megokosodni." Fölötte erős lehetett Hunfalvy fölháborodása, ha a feleségéhez intézett levélben — az ő mértékével mérve — ilyen drasztikus kifejezéseket használt. 8 A francia

Charlotte > m. Sarolta, és a német Karoline > m. Karolina végső forrása a német Kari férfinév.