Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Fónagy Iván: A hang és a szó hírértéke a költői nyelvben 73

82 FŐN AGY IVÁN 27. a budapesti és megyei pártértekezleteken a) budapesti b) megyei 28. felfénylő, drága, ritka percnek a) felfénylő b) drága c) ritka 29. az egész párttagság Ha a magyarban azzal indul a mondat, hogy: Sír, mint. . . • már fut is előre a gondolat, hiszen tudjuk, hogy csak a záporeső következhet. József Attila versében (Egy kis gyermek sír) azonban élesen lekanyarodik a vers a szokott útról: . . .ahogy a vízben sír a mész. Sír, mint a. . . Ismét csalódunk várakozásunkban: . . . víz sír a fedő alatt. Sír, mint a holt fa, melyet tűz emészt. \ Sír, mint csarnokban a futószalag. . . Ugyanilyen minimális a hasonlatok redundanciája Trakl, Rilke, Apollinaire vagy Eluard verseiben. Das Fieber donnert. Ihre Eingeweide Brennen wie Berge. . . (Trakl, Das Fieberspital) Et moi j'ai le coeur aussi gros Qu'un cul de dame damascène. (Apollinaire, La chanson du mal-aimé) J'étais jeune je jouais comme un rire respire. . . (Eluard, L'enfance maîtresse) A köznapi, hírlapi, népi szókapcsolatok és a költői szófűzés között minőségi különbség van. A nagyfokú semantikai entrópia törvényszerű jelenség a modern költészetben, egyike azoknak a lényeges vonásoknak, melyek megengedhetővé teszik, hogy a költői ,,nyelv"-et szembeállítsuk a hétköznapi élet nyelvével. Tisztában van ezzel a fordító is, aki egységként kezeli általában az idegen nyelv szószerkezeteit és a fordítás során a megfelelő magyar szószerkezeteket állítja velük szembe, szavanként fordítja azonban a szószerkezeteket, hasonlatokat, ha versről van szó. Magunk is érezzük, hogy valóban más „nyelv" a hétköznapi élet nyelve, amikor a költő szándékosan a hétköznapi szintre csökkenti a semantikai entrópiát. Ilyenkor úgy hat a redundens szószerkezet, mint az idegen szó az anyanyelvi szövegben. Gúnyos gesztussal dobja oda Verlaine az udvarias klisé parafrázisát elvált feleségéhez írott fájdalmas hangú ,,invektivái"-ban.