Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Hajdú Péter: A szomojéd sámánok kategóriáiról 51

64 HAJDÚ PÉTER wobei der neben ihnen sitzende Gehilfe, der «Dolmetscher», die letzten Worte wiederholt, und zwar singend, wenn es sich um ein Lied handelt)', vö. még: Lj. Sz. täeptätf 'sei der Wiederholer', Kisz. täepta%arf id. Az erdei jurák ige jelenidejű igeneve az ismétlő énekest jelöli: Sz. täeptakkötta 'wer die letzten Worte des Sängers oder Sagenerzählers wiederholt'. A tavgi tuoptatä-nak e szóval való egybevetése jelentéstani szempontból kifogástalan: a sámán segédét gyakran nevezik el ilyen jelentésű szóval (1. jur. meAbmana 2.4. pont). A jurák és tavgi szavak egyeztetésének van ugyan egy kis hangtani nehézsége." A jurák elsőszótagi äe diftongusnak a tavgiban oi, oai, ae, ai, néha a szokott megfelelni (jur. r\äeß 'Freiwerber' ~ tavgi rpibi ; jur. yäeye, 'Geist' ~ tavgi JcoiJca ; jur. r\ae 'Fuss' ~ tavgi rjoai ; jur. jäeßßa 'Knochenmark' ry tavgi leoaimu ; jur. päetii 'dunkel' ~ tavgi faemei ; jur. rßeßßa 'Kopf' <y tavgi rjaewúa, r\aiwúa •; jur. rjäepi 'Kopf, Haar' -~ tavgi rjäbta stb.), a mi példánkban viszont jur. äe 'y- tavgi uo viszonyt találunk, amely szokatlan, s melyhez hasonlót legfeljebb a jur. täeßßä 'ankommen; erreichen' ~ tavgi tuaro (Sg. 1. sz. tu'am) 'kommen' esetében látunk (ez utóbbiban azonban az u létrejötte nyilvánvalóan az eltűnt szóbelseji bilabiális mássalhangzó számlájára írandó. A tavgi szót másrészt a jurák taditíe szó családjával is rokonságba állíthatjuk (~ jen. tärebe, szelk. tytebe, kam. thärbu). Ha a 2.1. pontban feltett Hada- igetőből indulunk ki, akkor feltűnhet a -t-, -d- eleme hiánya a tavgi tuoptatä szóban; melynek tulajdonképpen meg kellene itt is lennie. Vannak azonban olyan példák, amelyek tanúsága szerint a szóbelseji magánhangzóközti -d- egyes esetekben a tavgiban kieshet. Pl. jur. yâdï 'Fichte' (^szamJen. Ch. kari, B. kádi ~ szelk. käde stb. ~ kam. ko'd) ~ szamT. ku'a 'Tanne'; szelk. Kar. sätarj, KO. K. NP. sädarurj 'waten' ~ szamT. suárum ; szamJen. Ch. kűri, B. kude 'Löffel' <~ szamT. kui ; jur. ßäda 'Wort' ry szamT. buadu id., de: >> bua'fandum, bua'kiem 'sprechen'. Az első szótag vokalizmusát illetőleg megállapítható,jhogy a jurák ä-nak a tavgiban a-n, és o-n kívül gyakran u,- ua is megfelel: jur. yäpt 'Ochs' ^ tavgi kuabtá'a ; jur. madart'é 'bellen' ~ tavgi mutárum ; jur. yäsaßßa 'Mann' ~ tavgi kuajúmu ; jur. %ännä 'tragen' ^^ tavgi kuanda'ama ; jur. maranka 'Moorbrombeere' *o tavgi mura'ka ; jur. %ädl 'Fichte' r* tavgi ku'a stb. A täd'ihe (jen. tärebe, szelk. tytebe stb.) szónak megfelelő szórész tehát a tavgiban Huop- lehetne, s így számolnunk kell azzal, hogy a tuoptatä alakulat egy feltehető Huopta- igésített tőből képzett nomen. A -tä képző -t- eleme a -tua- adj. denom. és partie, präs. képző (LEHTISALO 1936 : 320, 281—2) -t elemével lehet azonos. Joggal vethetjük fel azt a kérdést, hogy vajon a tuoptatä régen jelölte-e magát a sámánt, és hogyan vált ebből a sámán segédének kifejezőjévé? Véleményem szerint a sámánt a tavgiban legfeljebb e szó Huop(s) része, ill. az ennek megfelelő hajdani forma (Hudop) jelenthette. Ez a sámán-jelölő szó bizonyos okoknál fogva (pl. tabuszó lehetett) átadta helyét egy másik elnevezésnek, s csak igei származékában élt tovább (Huopta-), melynek -tä képzős alakulata régen talán a kuajúmu 'Mensch' szóval alkothatott, varázsló ember' jel.-ű összetételt. Ezt az összetételt talán a kisebb képességű varázsló, jós stb. megnevezésére használták, s ezen a fokon keresztül jelentéstapadással önállósult a tuoptatä szó, majd pedig később a sámán segédének kifejezésére süllyedt.