Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - A szerkesztő bizottság: 1945–1960 3

1945-1960 5 nek, ma már jól képzett fiatal gárdával is számolhatunk. 8 bár a megjelent kiadványok számát tekintve e tudományág fejlődése nem mérhető le oly kedvezően, mint a finnugor nyelvészeté, tudjuk, hogy általános nyelvészeink körében sok-sok új gondolat van erjedőben és az úgynevezett „száknyelvészek'" is egyre termékenyebben, egyre pozitivabban fordulnak általános kérdések felé. Általános nyelvészetünk teljes kibontakozását a budapesti egyetemen újonnan létesített általános nyelvészeti tanszék tevékenységétől és a Nyelvtudományi Intézetben új alapokra helyezendő vitaülésektől reméljük és várjuk. A korábbitól eltérően alakul munkásságunk a tematika és az igényesség dolgában is. A múlt sokszor kissé egyoldalú, az etimológia, a hangtörténet, a helynévkutatás irányában eltolódott munkásságával szemben a kutatási témák széles és változatos skálája került előtérbe. Érezhető az a törekvés is, hogy a múlt pozitivizmusától és sokszor akaratlan nacionalizmusától megszabadulva, igényes, józan, korszerű, a nyelvi tényeket minden oldalról megvizsgáló nyelvtudományt műveljünk. E téren azonban igen nagy munkát kell még végeznünk, melynek végső célja a materialista szemléletű, dialektikus módszerű nyelvtudomány kiművelése. E nagy cél megközelítésére és elérésére államunk minden támogatást megad nekünk. Igaz, hogy elvi, elméleti vonatkozásban még sok javítanivaló mutatkozik, de feladataink oly szépek, oly nemesek, hogy megvalósításuk a legnagyobb fáradságot is megérdemli. Áldozat nélkül nincsen új élet — ezt hirdeti azoknak a szovjet és magyar harcosoknak, partizánoknak a példája, akik életüket adták népünk szabadságáért. Tőlünk nem várnak ilyen jellegű áldozatot, hanem csak munkát, jó munkát és hűséget a szocializmus eszméjéhez. Mi méltóbbat ígérhetnénk felszabadulásunkra emlékezve, mint azt, hogy ezt a munkát jó szándékkal, nagy kedvvel vállaljuk és marxista meggyőződéssel végezzük. A SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG