Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Kovács Ferenc: D. Smeltzer, Man and Number (ism.) 399

400 ISMERTETÉSEK — SZEMLE two objects, and between these and larger groups which were not distinguished from one another but merely gave a vague impression of 'many'. . . . Man appears to have been at this stage for a vast period of time. It was only very gradually as human life developed and numerical considerations forced themselves on man's attention with increasing frequency that his conception of number became more definite and that he began to be able to recognize groups of more than two objects. • • • As man's use of speech developed he no doubt began to give some expression to the simple ideas of number of which he had become aware. The use of number words followed and enhanced his conception of number" (4. 1.). Tudjuk, hogy az ujjaknak milyen fontos szerepük volt a számnevek kialakulásában. Erről így ír SMELTZER: ,,Man may at a very early stage have used his fingers to express numbers, for in his attempts to communicate with his fellows gestures were probably at least as important as sounds. We can imagine him trying, for example, to indicate that he had seen three horses by holding up or pointing to three fingers while indicating 'horse' by some recognized sound or gesture. When later man took to tallying, his fingers formed a convenient set of tallies which always went with him. True, the fingers are limited in number, but as we shall see this is an advantage lather than otherwise — and they have the important advantages that they are readily distinguished from one another and that being attached to the hands they always remain in the same order. These two advantages make it possible, in finger tallying, to refer to the size of a collection" (14.1.). S még egy részlet a mai állapotra vonatkozólag: ,,To-day the gesture language of number is used sometimes to give emphasis but it is much less important than in earlier times. The schoolboy's fingers may help his surreptitious communication of answers in the arithmetic class, and many children and adults resort to their fingers as an aid to reckoning, but the reduced status of the fingers is clear from the furtive and rather ashamed way in which this is usually done. The decimal basis of our number system remains, however, as a permanent monument to the great part played by the fingers in the development of man's facility with number" (28. L). 3. Ezek a részletek alkalmasint eléggé meggyőzően illusztrálják, milyen páratlan világossággal és egyszerűséggel foglalja össze a szeiző a számnevek kialakulására vonatkozó eddigi kutatások — köztük a nyelvészeti kutatások — eredményeit. Ez jellemzi a további három fejezetet is. Amasodik fejezet (29—55. l.)a számok jelölésének történetét tekinti át a legrégibb időktől kezdve az egyiptomi, a sumér—babiloni, a maja és az azték, a kínai, az indus, a görög és a római számjelölés módjainak ismertetésével egészen napjainkig. Itt esik szó a számok csomókkal és rovásokkal való jelöléséről is (Kína, Peru, India, Perzsia, középkori Anglia stb.). A harmadik fejezet(56-78.1.) a számolási eljárások történetével foglalkozik. Kiemeli egyebek között, hogy mily nagy szerepe van mind a mai napig a különféle segédeszközöknek — így a primitívebb vagy fejlettebb számológépnek — a számolási műveletek elvégzésében. A negyedik s egyben utolsó fejezet (79 — 112.1.) a mai modern tízes számrendszer kialakulásának folyamatát ismerteti. Ennek elindítója az indus—arab tízes számrendszer, mely először alkalmazta a helyérték elvét s a zéró szimbólumot. Ez döntő jelentőségű volt a további fejlődés szempontjából. Erre vonatkozólag még egyszer idézünk SMELTZER könyvéből: ,,It was when the Indian system was developed so as to combine three important features that it became noteworthy. These features were the use of (a) single code symbols, (b) the principle of place value, (c) a zero symbol. These remain the most important features of our number system to-day- • •" (82. 1.). 4. SMELTZER munkáját egy rövid, válogatott bibliográfia (113—4. 1.) és számos illusztráció egészíti ki. Az illusztrációk szerves tartozékai a könyvnek s jelentős segítséget nyújtanak ahhoz, hogy világos képet alkothassunk magunknak a számnevek fejlődósének bonyolult és hosszadalmas folyamatáról. Különösen ki kell emelnünk a 10—11. lapokon levő illusztrációkat, melyek azt szemléltetik, hogy milyen kis mennyiséget tud áttekinteni egyszerre még a mai ember is. S ez sokkal inkább így volt a fejlődés korábbi szakaszaiban. 5. SMELTZER könyve nem nyelvészeti munka, bár szükségképpen felhasználja a nyelvtudomány bizonyos eredményeit is. Szempontjai nem nyelvészeti szempontok, mert.