Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Gulya János: A manysi nyelv szóvégi magánhangzóinak történetéhez 33

34 GULYA JÁNOS fölötti vidékről) ; a keletiről (a Pelim—Tavda foly óktól keletre, valamint a Tobolszk közelében elterülő vidékről) pedig 2 szójegyzék.2 Időrendileg 10 forrás a XVIII. század első feléből, 13 az 1770 körüli időből, 1 szójegyzék pedig a XIX. század elejéről való. A szójegyzékek együttesen mintegy ezernél több szócikket tartalmaznak, melyek közül kb. 250—300 szó majdnem minden forrásban megvan.3 A manysi nyelvi adatok lejegyzése cirill, illetve latin betűs (nagyobbára német helyesírással).4 3. A manysi szóvégi magánhangzók történeti vizsgálatában mindenekelőtt az a legfontosabb feladat, hogy kiderítsük: a XVIII. századi manysi nyelvben (nyelvjárásokban) mikor, milyen helyzetben volt meg a szóvégi magánhangzó. Már az anyag futólagos áttekintéséből is kitűnik, hogy a szóvégi magánhangzók XVIII. századi előfordulása összefügg az őket megelőző mássalhangzó mennyiségével, pontosabban azzal, hogy a szóvégi magánhangzó előtt egy mássalhangzó, vagy mássalhangzócsoport (torlódás) volt-e.5 Legcélszerűbb tehát, ha anyagunkat is e szempont szerint csoportosítjuk.6 2 A

szójegyzékek nyelvjárási hovatartozásának a kérdéséhez lásd: A. KANNISTO. JSFOu. XXX/8

,

16; Uő.: FUF. XVII, 264; W. STEINITZ, WogVok. 2-3, 191; KÁLMÁN B.: NyK. LX, 70; GULYA J.: NyK. LX, 41 (térképmelléklet). 8 E

dolgozat 600 kiválasztott, modern adatokkal is egybevethető szó alapján készült. 4 Minthogy

e cikk egy később megjelenendő, a régi manysi nyelvjárásokkal foglalkozó dolgozatomnak a része, a szójegyzékek könyvószetével, egyéb filológiai vonatkozásaival itt nem foglalkozom. 5 Hogy

a szóvégi magánhangzó megléte függ az Őket megelőző mássalhangzók mennyiségétől erre nézve több példát találhatunk a magyar, a permi és a volgai finnugor nyelvekben (vö. BÁBCZI G., TihAl. 75; LAKÓ GY.: A permi nyelvek szóvégi magánhangzói (Finnugor Értekezések, 2) 36 — 7, 58 — 9, 62; P. RAVILA: FUF. XX, 83 kk., E. ITKONEN: Vir. 1945: 163 kk., FUF. XXIX, 382—3, 294— 9; stb.) Másképpen az észtben (vö. KÁLMÁN B.: ALH. VIII, 101; NyK. LX. 410). 6 Rövidítések:

D. = déli, É. — északi, Ny. = nyugati, K. = keleti vagy kondai. — nyjt. = nyelvjárásterület. — A források rövidítése: (a | jel előtti források a XVIII. század első feléből valók) M2., M7. | Ak99„ Ber., Ber. kny., Akl31., Ad21. =* É. nyjt.; Tag., Túra, Csusz., M19., VTur. | Kg., DSzo. = D.nyjt.; Pel., Str., Mess., Osd., VT., Tur., SCs., Kupf., Karp. — Ny.nyjt.; Akl64. | Tob. = K. ny. jt. Az egyes adatok utáni „Adel.", ill. ,,B." jelzések másolatokra utalnak; zárójelben az eltérő, egyéb lehetséges olvasatokat közlöm. — Az egyes forrásokkal kapcsolatban még a következőket jegyzem meg: az M2. és az M7. jelzetű források valószínűleg egy közlőtől, de minden bizonyára egy helyről származnak. A DSzo.-i forrásban nyugati adatok is vannak. A Karp. jelzetű szójegyzék az A. KANNISTO által (JSFOU. XXX/8,

1 — 33) M. A. CASTBÉN hagyatékából kiadott un. Karpinszkij-féle szójegyzék. — A modern adatok, ha mellettük külön forrásjelzés nincs, W. STEINITZ, Geschichte des wöguüschen Vokalismus (Berlin, 1955) című munkájából valók. Ugyanígy: KANN., KANNISTO = KANN., WogVok. — A CSERNYECov-féle szótárban (B. H. Vepneyoe és M. H. "lepHeyoea : KpaTKHÍí MaHCHHCKO— pycCKHH CJiOBapt». MoCKBa—JleHHHrpafl, 1936) használatos n, ls t

}

g illetve 1} betűket nyomdatechnikai okokból ú, Ï, (, é és y betűkkel helyettesítem. — BV. = A. H. BanánduH és M. n. Baxpytueea: MaHCHücKO—pyccKHH cjiOBapb. JleHHHTpafl 1958. — MSz. = MŰNK.—SZIL.; MK. = MŰNK.—KÁLM.; KT. = KAEJ.—TOIV. — Az egyes példák előtt álló félkövér szedésű címszavak szótárszerkesztési szempontból szükséges, nagyobbára a CsEBNYECOV-féle szótáron alapuló, fiktív alakok.