Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)
Tanulmányok - A. Kövesi Magda: Adalékok rokonságneveink történetéhez 281
284 A. KÖVBSI MAGDA b) szerb-horv. (BERN., VASM.) baéa 'Kosewort für den Bruder'; (KNIEZSA) bäca 'Bruder'. c) ó c s e h (BERN., VASM., KNIEZSA) bát'a 'Bruder, Verwandter, Genösse'; morva (BERN., VASM.) bat'a 'Oheim'. A szláv nyelvi alakok ősszláv alapalakjául kikövetkeztetett *batja, *batç formákban a brat(r)h 'Bruder' beeealakját látni (1. BERNEKER, i. h. ós némi kétkedéssel KNIEZSA, i. h.), úgy hiszem felesleges. A hangalaki hasonlóság még nem elegendő ahhoz, hogy két különböző eredetű szláv szó, az ősszláv *batç 'Vater' (VASM. 62) és a *bratn 'Bruder' (VASM. 118) szó megfelelőit mindenképpen egy etimológiai sorba kényszerítsük. VASMER utalásából is úgy látszik, hogy nem fogadja el BERNEKER egyeztetését.3 A szerb-horvát baca alakot KNIEZSA érvei alapján ki kell iktatnunk vizsgálódásaink sorából (KNIEZSA, i. m.). Hátramarad a cseh és az orosz átvétel lehetősége. Mindkét nyelv idézett szavai KNIEZSA szerint (i. h.) a X. sz. folyamán fejlődtek egy ősszláv *batc-hő\. Az ócseh bát'a 'Bruder, Verwandter, Genösse' szóra azonban, amelyre BERNEKER ,,alt" megjelölést használ csak a XIV. sz.-ból van adatunk (1. KNIEZSA, i. h.), tehát későbbi, mint az első magyar előfordulás (1271; Possessiones Bathiamezey, NySz.).4 így tehát, ha a jelentéstani eltérésnek nem tulajdonítunk olyan nagy, az egyeztetést szinte kizáró szerepet, mint ahogy kutatóink egy jelentékeny része tette, — gondolhatnánk az óoroszból való eredeztetés lehetőségére is, mint annak idején BUDENZ (NyK. I, 310, II, 469) és SZARVAS G. (Nyr. XI, 115). Sajnos a honfoglalás előtti ós honfoglaláskori szláv—magyar érintkezésekről és ezek nyelvi emlékeiről nagyon keveset tudunk, pedig feltehetően erre az időre, a IX—X. sz.-ra tehető a magyarságnak azon óorosz nyelvet beszélő szláv néppel való érintkezése, amelyről a szláv nyelvek legrégibb forrásai a Cirill és Metód-Legenda (A magyar honfoglalás kútfői 352—3; 53—4; GYÖRFFY GY., A magyarok elődeiről és a honfoglalásról 89, 90), valamint a Nesztor Krónika (A honfoglalás kútfői 362; GYÖRFFY, i. m. 87, stb.) is utalnak. Ez volt az a korszak, amikor őseink kaukázusi lakóhelyüket elhagyva a délorosz sztyeppén Kazária szomszédságában Levédiában éltek és mint a kazár birodalom fennhatósága alatt álló nép részt vettek a kazárok hódító hadjárataiban is, amelyek a szomszédos szláv területek meghódítására irányultak. (L. erről: A magyarság őstörténete, szerk. LIGETI, 89 kk; SZABÓ L, Magyar történelem. Egy. jegyzet, Debrecen 1952, 30 kk. stb.). így kerülhettek kapcsolatba a Kiev környéki szlávokkal, akiktől portyázó hadjárataik során számos terményadó fizetésére kötelezett rabszolgát ejtettek. Valamivel később pedig a honfoglalás idején a „magyar hegyeken" (1. Nesztor Krónika: GYÖRFFY i. m. 88) átkelve a szintén ószláv nyelvi vonásokat mutató [és átadó nyelvként számba jöhető] morvaszlávokkal is érintkezhettek (1. SZABÓ I., i. m. 84; GYÖRFFY, i. h.). Igaz, hogy a szláv törzsek, akikkel őseink érintkezésbe kerültek akkor már különféle nyelvjárási színezettel beszélték az ószláv nyelvet, de ezek közöt t 3 „Er [ti. BERNEKER] hält *batç, *bafa für Koseformen zu brai(r)h 'Bruder'. Abzulehnen ist jedenfalls auch (én ritkítottam. — KM.) Soboljevszkij's Versuch es als iranische Entlehnung anzusehen." (i. h.) i 4 HALÁSZ szerint a cseh-tótba minden valószínűség szerint a magyarból került (Nyr. XII, 100). E felfogás ellen VASMER (RussEtymWb. 62).
