Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Uráli és altaji összehasonlító szintaktikai tanulmányok 213

URÁLI ÉS ALTÁJI ÖSSZEHASONLÍTÓ SZINTAKTIKAI TANULMÁNYOK 241 %äiülaD garwä 'am Morgen stand er auf und ging aus, um die Schafe zu hüten' (KM. 13) || alá r: öglcb bolöbö (POPPE, Al. II, 79, 84): ögtihnin bolùbo (uo. 53, 72, 81, 84) 'HacTajio yTpo'; üdsMin orondö abät untänä 'ßeqepoM OHa B3flJia [3aHqa] K ce6e B KpoßaT H CÜHT' (UO. 74). e) Atunguzban: e v.: çnïnmi ililäwi (ilidütin) dein öran 'jviaTb yMepjia Ha Tperaíí (AeHb)', enïnmi nùrj~l§wi tirganiläwi (nurjldütin tirganïdû) gûnen 'MaTb Ha iuecTOH A^Hb cKa3ajia' (VASZILJEVICS, O^epKH AnajieKTOB 3BeHK. (TyHr.) A3. 207). * A birtokos személy ragozásnak, illetőleg a 3. személy birtokos személyragjának determináló használatában olyan ősi vonásokat figyelhettünk meg, amelyek az eredeti urál-altáji rokonság mellett szólnak. A birtokos személyragozásnak a szorosan vett birtokos jelzői szerkezetekben vaJó alkalmazásán kívül is van még (az itt tárgyalt szerkezeteken kívül is) az urál-altaji nyelvekben néhány jellemző használata; ezekről azonban következő közleményünkben kívánunk szólni. Ismételjük, amivel dolgozatunkat kezdtük: a szintaktikai egyezések — köztük a jelen dolgozatban tárgyalt egyező főnévi és birtokos jelzős szerkezetek — már ma számottevő lexikális és alaktani egyezésekkel párosulnak, és ezek az egyezések, amelyeket a nyelvi rendszer minden ágában máris kimutattak és amelyeknek a számát a további kutatás minden bizonnyal szaporítani fogja, nemcsak igen nyomós, hanem talán meggyőző érveket is szolgáltathatnak az urál-altaji nyelvrokonság mellett. FOKOS DÁVID