Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Fónagy Iván: A hang és a szó hírértéke a költői nyelvben 73

100 FÓNAGY IVÁH must is. A hexameter kötöttsége nem akadályozta meg Vergiliust abban, hogy a vers lefékezésével lassú mozgást fessen, erőfeszítést érzékeltessen.30 A vers játékos formája értékes, bonyolult munka eredménye (akár érezte a költő ennek nehézségét, akár nem). Az olvasó megtakarított szellemi erőkifejtése arányos a költő szellemi teljesítményének mértékével. Minél informatívebb, minél ökonómikusabb, minél élvezetesebb számunkra ez a forma, annál nagyobb szellemi teljesítmény áll mögötte. A közhelyek szerzője, éppen ellenkezőleg, a mi rovásunkra takarít meg szellemi energiát. (Azt mondhatnánk: a vers ringat, entrópiája révén mégis izgalomban tart; a redundens közlés megköveteli, hogy éberen hallgassuk, tartalmatlansága viszont megnehezíti vagy megakadályozza ezt.) Érthető, hogy a társadalom is ellentétesen értékeli a kétféle redundanciát.31 FÓNAGY IVÁN 30 A „rímes játék" titkos célszerűségét továbbá példákkal igyekeztem illusztrálni a ;,Költői nyelv hangtanából" című tanulmányomban (276 és kk.). 81 Minél kevesebb tudatos szellemi munkát vesz igénybe a vers, annál élvezetesebb a költő számára is. A versköltés és vers olvasás folyamata (mint minden nyelvifolyamat aktív és passzív oldala) lényegében egymás tükörképei. Az igazságnak megfelelne alighanem az a másik formula is, mely szerint: a költő olyan szerencsés kifejezési formát talál, mely éppen olyan élvezetes és eredményes az ő számára, mint az olvasó számára. Ennek a bonyolult ellentmondásos mechanizmusnak kibogozása azonban inkább esztétikai feladat. Tudnunk kell viszont, hogy formulánk erősen leegyszerűsíti a valóságos viszonyokat.