Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Deme László: A saussure-i tanítások magyar visszhangjához 3

A SAUSSTJRE-I TANÍTÁSOK MAGYAR VISSZHANGJÁHOZ 7 SAUSSURE utóélete épp azért oly változatos ós sokágú, mert a mag, az alapgondolat szinte bármihez adva volt benne. De hogy annyira szétesett, mint amennyire, s hogy annyi mindenfélének vált alapjává, azt magam nem is elsősorban elméletének idealista, hanem módszerének metafizikus voltával magyaráznám. S az egészet intő példának látom számunkra is a tekintetben, hogy ha valamely műben adva vannak is a dialektika elemei, az mennyire távol állhat még magától a dialektikától sőt olykor egyenest szemben is vele. 2. De térjünk át most SAUSSURE hatásának vizsgálatára a hazai általános nyelvészetben. Sok jó szempontot találunk ehhez TAMÁS LAjosnak már többször idézett kongresszusi előadásában (III. kongr. 9—47); erre itt hívom fel a figyelmet azzal, hogy a megelőző és további részletekben is gyakran segítségemre volt. a) Az ismertetők és továbbfejlesztők sorában GOMBOCZ ZOLTÁN az első. Mint ismertetőt már említettem, s utaltam arra is: hogyan fejlődött a nyelvlólektani iránynak, főleg WuNDTnak követőjéből fokozatosan SATJSSUKE tanítványává (1. még erről MELICH: MNy. XXXII, 82—3; KOVALOVSZKY: MNyTK. 91. szám 14). Mint a saussure-i tanítások továbbfejlesztője, először a szinkrónia és diakrónia elválasztásának önálló s mindjárt a magyar nyelvre és nyelvészetre alkalmazott feldolgozásával jelentkezik (MNy. XIII, 1). Természetesnek látszik, hogy GOMBOCZ, ahogyan először SAUSSURE-ben a lélektani vonatkozásokat vette észre, most másodikul éppen ezt a kérdést dolgozza ki; főleg, ha tudjuk, hogy HoRGERt már egy jó évtizeddel korábban, még az új tanítások megismerése előtt figyelmeztette: van leíró nyelvtan, történeti nyelvtan, sőt általános nyelvtan is, csak éppen nyelvtan mint olyan nincsen (MNy. XI, 102). Ezt a korábbi gondolatát most új megvilágításban látva kifejti: ha a nyelvet mint kollektív érvényű és értékű jelrendszert vizsgáljuk, a szinkróniában mozgunk; ha viszont elemeinek történetét nyomozzuk, a diakrónia útjain járunk (MNy. XXIII, 1). S rámutat e tétel horderejóre is: a magyar szótövek ós formánsok alakrendszere s egymáshoz való viszonya egészen másként fest a diakrónia szemüvegén át, mint a szinkróniáón, s így a vizsgálati síktól függően más-más módon, sőt egymással éppen ellentétesen szemlélendő. A saussure-i tanítások alkotó feldolgozásának következő állomása OoMBOCznál a ,,Mi a mondattan?" című cikk (MNy. XXV, 1). Igaz: ebben talán nagyobb RIES hatása, mint SAUSSURE-Ó; de aligha véletlen, hogy már SAUSSURE ismertetésekor (MNy. XX, 141—-3) kiemeli a műből azt a nem is központi tételt, hogy a nyelvi elemek érintkezése lehet szintagma tikus és asszociatív. S az sem véletlen, hogy az adaptációs sorozatnak ez a kérdés lett a következő állomása: már most említett ismertetésében utalt arra, hogy a kétféle kapcsolat gondolata foglalkoztatta korábban (1911, 1915) őt is, sőt még előbb már (1893) ZOLISTAI GYULÁt is. izmusokról van szó. S egyébként sem izmus minden, aminek e képzővel végződik az elnevezése (ahogyan más oldalról izmus viszont a glosszemantika, noha elnevezése nem -izmus képzőre végződik); hiszen például a valóságnak nem egy bizonyos szempontból való eltorzítása, hanem éppen a minden szempontú, a dolgok természetének megfelelő teljes megragadása, a helyes értelmében vett marxizmus sem izmus a fenti értelemben.