Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - B. Lőrinczy Éva: Vértes Edit „A keleti-osztják névmásragozás” című kandidátusi disszertációjának vitája 153

156 ISMERTETÉSEK, SZEMLE szereplő J. kowwas és kottd, valamint a V. ígöti alakokat, s megállapította, hogy a három alak közül az első 'hosszú' jelentésű melléknév, a másik kettő pedig adverbium;. az első tehát föltétlenül, a másik kettő pedig minden valószínűség szerint törlendő a-nenj személyre vonatkozó és nem adverbiumi névmástövek közül. Néhány kisebb megjegyzést tett még egyes osztják mondatok, illetőleg kifejezések magyarázatával kapcsolatban, hangsúlyozva azonban, hogy e néhány megjegyzés egyáltalában nem csökkenti azt a kedvező benyomást, melyet a dolgozat egészében kelt. A dolgozat tárgya, módszere és eredményei alapján szerinte is a finnugor nyelvészeti irodalom értékes gyarapodását jelenti. GTJLYA JÁNOS aspiráns néhány kiegészítő megjegyzést tett egyes felmerült kérdésekkel kapcsolatban. Véleménye szerint nem valószínű, hogy a személyes névmásokban előforduló -t accusativusi elem összetartozik az opponensektől is idézett -t, -t& elemmel. Míg ugyanis a -t ragos személynévmási forma bármilyen esetben és bármely igével kapcsolatban előfordulhat, a -t, illetőleg -ía ragos főnévi accusativus csak bizonyos meghatározott esetekben, TYERJOSKIN szerint mindössze kilenc igével kapcsolatban fordul elő. Azért sem tartja továbbá valószínűnek az összefüggést, mert e -t ragos főnévi casusnak nemcsak a magyar tárgyesetéhez nagyon közelálló funkciója van, hanem ezenkívül van bizonyos partitivusi és locativusi jelentése is. Elmondotta továbbá, hogy anyaggyűjtés közben VÉRTES EüiTtel ellentétben az esetragok közé a már szóba került -pa, -pá elemet is felvette. Úgy véli ugyanis, hogy a -pa, -pa elemnek bizonyos önálló, a lativusi -a, -a ragétól eltérő funkciója van. Példával illusztrálta a kétféle formáns funkciókülönbségét: y,onta 'bemegyek az erdőbe', y,ontpa 'megyek az erdő felé, az erdő irányába'. Úgy értelmezte VÉRTES EDIT nézetét, hogy ő a -pa, -pa alakot egyfelől az -a, -á lativusnak, másfelől a -p -\- redukált magánhangzóból álló nyomatékosított elemnek a. keveredéséből származtatja. Ezzel kapcsolatban a keleti-osztjákban nagy gyakoriságban előforduló nyomatékosított elemekről, közelebbről a célhatározói funkciót hordozó -t, -td [-ti] nyomatékosító partikuláról szólott. Ezután a felszólaló annak a gyanújának adott kifejezést, hogy BALANGYKST az. o6T>eKTHHH naji;e>K terminust alighanem azért hozta létre, mert ennek a meghonosításával a magyar tárgyragot a vachi -t raggal akarta kapcsolatba hozni. Megjegyezte még, hogy BALANGYEST táblázata éfe munkájának többi része is meglehetősen a Szovjet Akadémia orosz nyelvtanának rendszerezését követi, úgyhogy például TYERJOSKIN a vachi nyelvjárás első tudományos nyelvtanának az összeállításakor mellőzte BALANGYIIÍ nézetét, s mindössze egyetlen megjegyzést szánt rá. Válaszában VÉRTES EDIT megköszönte az opponensek odaadó munkáját, amelyet dolgozatának bírálására fordítottak, s amellyel értékes segítséget nyújtottak neki dolgozatának végleges kialakításához. Ezután elsősorban az egész munkát s az alkalmazott módszert érintő ellenvetésekre válaszolt. Elmondotta, hogy a fonetikus—fonematikus átírás kérdésében maga is úgy vélekedik, mint HAJDÚ PÉTER. Szerinte is nagy hiba, hogy — mint STEINITZ (GeschOstjVok. 5)' mondotta — a diakritikus jelek megszámlálhatatlanul sok fájától nem látni fontosabb jelenségek — a STEINITZ idézte példa szerint a magánhangzóilleszkedés — erdejét. Ennek ellenére sem egyszerűsítette mások hangjelölését, mivel — szerinte — még nem ismerjük eléggé a keleti-osztják nyelvjárásokat, s az eddig kiadott anyag sincs még eléggé feldolgozva ahhoz, hogy a hangjelölés fonematikus egyszerűsítését kellő felelősséggel elvégezhessük. KARJALAINEN hangjelölésének egyszerűsítésére valóban szükség' van, de szerinte csak minden egyes osztják nyelvjárás fonémaállományának és nyelvtani rendszerének monografikus vizsgálata után lehet majd KARJALAINEN—TOIVONEN példamondatait következetesen és kizárólagosan egyszerűsített átírásban idézni. E munka elvégzéséhez már dolgozatában igyekezett néhány adalékot szolgáltatni. Ezek után válaszölt az opponensektől felvetett fontosabb részletkérdésekre. A V.—Vj. névszói accusativust illetően (amelyet csak némi fenntartással nevezett így!) — úgy látja — egy véleményen van HAJDÚ PÉTERrel. Ö csak arra akarta felhívni a figyelmet, }j.ogy ez az új, kialakulóban levő „eset" már a századforduló tájáról is kimutatható nemcsak a vachiból, amint BALANGYiNnak 1948-ban írt cikkéből tudjuk, hanem a vaszjugániból is. Ami a V.—Vj. (most már idézőjel nélküli) accusativusrag eredetét illeti, valószínűnek tartja, hogy ez — mivel esetek átvétele amúgy is ritka — nem idegen hatásra, hanem belső fejlődés, mégpedig alaki és funkcionális megoszlás következtében keletkezett az instrumentális ragból. A megfelelő funkciójú névmási accusativus feltétlenül befolyásolhatta kialakulását, sőt talán egy, a keleti nyelvjárásokban gyakori -t hang, alakú nyomatékosító elem is elősegíthette a névszói accusativus rag létrejöttét.