Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Kelemen József: A Magyar Nyelv XXVI–L. évfolyamának Mutatója (ism.) 145

ISMERTETÉSEK, SZEMLE 145 vétel' jelentésárnyalatokat mutatják. Majd még hozzáteszi: „Ezek közt az árnyalatok közt az összefüggés hasonló az olvas, 'egyenként számba vesz' és 'írást olvas' jelentései közt meglevőhöz, csak a fejlődés útja fordított" (i. m. 44). Ügy gondolom, hogy 'az ábécé betűit egyenként olvasgatja' jelentésű Nyj. bécéz-nek. és kibécéznek az ismertebb vécéz és kipécéz csupán alakváltozata, s így az utóbbiak — végső soron — azonos eredetűek az előbbiekkel, vagyis mindegyik egy béce ~ péce főnév származéka, ez pedig az ábécé rövidebb formája. E kérdésről azonban itt nem kívánok bővebben szólni. A részletes megokolást egy külön szófejtő cikkben szeretném előadni. A bulla főnév családjáról szóló fejtegetések (44—8) igen sikerültek. Új adatok alapján, új megvilágításban tárják elénk e szó hosszú életét. Ez a latin eredetű szó jelentésfejlődésének igen előrehaladott fokán került hozzánk. Ezért, mint az ilyen esetekben történni szokott, a mi nyelvünkben kimutatható jelentéséből nem tűnnek ki korábbi jelentései; ezeket csak a latin nyelvtörténet adataiból tudhatjuk meg. Az efféle műveltségszavak sorsa rendszerint hasonló ehhez. Nem érdektelen az sem, hogy ok szavunk a MünchK. 74. levelének tanúsága szerint 'okirat; adóslevél' jelentésű. HEXENDOEF (i. m. 45) felsorolja a kérdéses bibliai hely vulgatabeli latin szavának (litterae) más régi fordításokban található magyarításait is (menejtés, menedéklevél, számtartókönyv). E sokféle tolmácsolásból látszik, hogy a szóban forgó fogalom kifejezésében mennyire nem volt még semmi megállapodottság, másfelől azonban ez a tarkaság azt is bizonyítja, hogy a különféle magyar bibliafordítások szerzői, ha. ismerték is egymás művét, azt — különféle okokból — nem mindenben követték. Az ok szó 'okirat' jelentésének kifejlődéséről mondottak igen tanulságosak (50—3). Okmány szavunkat, úgy látszik, Peretsenyi Nagy László alkotta (vö. TOLNAI VILMOS, A magyar nyelvújítás 98). Kérdés azonban, hogy Peretsenyi az ok főnévből képezte-e e származékot, vagy esetleg a nyelvjárásokban járatos okik 'tanul, okul,' igéből. HEXENDOEF — itt részletesebb indokolás nélkül — csak annyit mond, hogy az okmány alapszavát nem tartja igének. Való igaz, hogy a -mány, -meny képző majdnem mindig csak tárgyas igékhez járul, a Nyj. okik pedig tárgyatlan. Ezenkívül is az egytagú igetövekből e képzővel alakult főnevek előtt kötőhangzó szokott állni {adomány, gyűjtemény, hagyomány, hozomány stb.), bár az újabb élmény kötőhangzó nélküli alakulat (igaz, hogy egy korábbi éleménybol, vö. TMNy., NyÚSz.). Névszóból azonban e képzővel nem szoktak képezni származékot. így Peretsenyi Nagy, nyelvjárásainknak jó ismerője is feltehetőleg inkább az okik ige tövéből képezte e szót, bár kissé szabálytalanul. Az elfedelezett igenévnek 'jelképes értelmű' jelentéséről mondottak (55 — 7) szintén újszerűek. Még többet lehetne tudnunk az ezzel kapcsolatos kérdésekről, ha ismernők a CornK. 171. lapjáról közölt szövegrész latin mintáját, s ha belemélyednénk a jelképes értelmezésre vonatkozó latin kifejezések vizsgálatába. A IV. részben közölt latin—magyar megfelelések hasznos kiegészítői az előző fejtegetéseknek. Ez a kimutatás — a szerző megjegyzése szerint (i. m. 71) — csak mintegy fele ugyan az értekezésében összegyűjtött anyagnak, mégis jó szolgálatot tesz azoknak, akik e korszak magyar szóanyagának a latin mintákkal való összefüggéseire kíváncsiak. Az értekezés, bár csak szemelvény egy kéziratos nagyobb anyagból s pusztán előtanulmány egy átfogó, rendszeres, nagyobb munkához, mégis számos ponton előbbre viszi ismereteinket. A szerző módszerét — főleg a nemzetközi összefüggések felderítésének irányában — fejleszteni kell majd, ám erre a munka későbbi során lesz még bőven alkalom. BALÁZS JÁNOS A Magyar Nyelv XXVI—L. évfolyamának Mutatója A Magyar Nyelvtudományi Társaság megbízásából szerkesztette JUHÁSZ JENŐ. Budapest 1958, Akadémiai Kiadó. VII+576 1. A Magyar Nyelvtudományi Társaság választmánya 1954 elején MIKESY SÁNDORÉ bízta meg a Mutató elkészítésével. MIKESY a „tartalom" elkészítése után munkáját gátló körülmények miatt lemondott megbízatásáról. A választmány ezért 1955-ben JUHÁSZ JENŐt kérte fel a munka folytatására. JUHÁSZ összegyűjtötte a Tárgymutató 10 NvfilvtnrinmáTi-.r; TT/wl/vmA^w-v TVT