Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - László Gyula: cirill (ism.) 136

136 ISMEETETÉSEK, SZEMLE OqepKK no HCTOPHH KOMH ACCP. TOM I. Szerk.: K. B. CueKoe-—A. A. 3UMUH—JI. H. Cypuna. CbiKTbiBKap 1955, KOMH; KHH>KHOe H3A- 351 1.* A Komi Autonóm Köztársaság régészeti-történeti anyagának feldolgozása a magyar őstörténet számára is elsőrangú kutatnivalót jelent. Hiszen a magyar nyelvet a permivel nem csupán a finnugor alapnyelv közös jegyei kötik'össze, hanem az obi-ugoroktól elszakadt magyarság kialakulása egy ideig közvetlenül a permiek szomszédságában történhetett. így minden olyan megfigyelés, amely a permiek egykori szállásterületére vonatkozik, egyúttal a magyar őstörténet egyik szakaszának földrajzi elhelyezéséhez is segítséget nyújt. Az alább ifjmertetett kötet a komi föld és nép történetét tárgyalja a legrégibbidőktől az 1917. évi februári forradalomig. Elsősorban összegező, értelmező s nem anyagközlő tanulmányait kitűnő szakemberek írták. Valamennyien igen jól tájékozottak tudományszakuk szélesebb értelemben vett kérdéseiben is s így a komi nép kialakulásának történetét nagy összefüggések távlatában fogalmazták meg. Ez alkalommal osak a kötet őstörténeti vonatkozású fejezeteit tárgyaljuk s áttekintésünket nagyjából a magyar honfoglalásnak megfelelő időben zárjuk. A permiek későbbi történetének összefüggése a Magna Hungáriában maradt magyarokkal, külön feladat s ma még aligha, oldható meg. Az őskőkor legnagyobb eljegesedésének idején a mai komi földet teljes egészében jégtakaró fedte. Ez szinte a mai autonóm köztársaság déli határát követve tartott az Urál hegységnek. A jégtakaró peremén a Káma és Csuszovája mentén megtalálták az őskőkor vadászainak telepeit. Ügy látszik, hogy ezek a vadászok keletről, Szibéria felől népesítették be az Urál nyugati oldalát. Ezeknek a 25 — 30 000 évvel ezelőtti vadásznemzetségeknek további sorsa ismeretlen, mert a jégtakaró mintegy 15 000 évvel ezelőtt visszahúzódott ugyan a komik területéről, de ekkor még nem indult meg a benépesedés.. Erre — úgy látszik — csak a IH—II. éveled fordulója táján került sor, de nem Kelet felől, hanem DNyugatról. A Volga vidékéről a Mezeny völgyébe s a felső Vicsegdához az újabb kőkor közepetáján felszivárgott népességet figyeltek meg a régészek. Még később került sor a Pecsora és Izsma völgyének lassú benépesítésére. Mindkét területre a fésűs díszű edények által jellemzett műveltség hatolt fel. Az ekkori vadász-halász, népesség hagyatékában természetesen még semmi nyoma az állattartásnak, vagy éppenséggel a földművelésnek, Egyes — egymástól igen távol levő — telepein góconként S' nemzedékenként néhány tucatnyi ember élhetett. Ez a jelenség nem csak a komi földi korai szállásokra jellemző, hanem az egész, később finnugorok lakta erdős területre. Hadd jegyezzük meg ennél a megfigyelésnél a következőket. Ilyen jellegű, erősen széthúzott településekkel kell számomnak akkor is, amikor a finnugorok régi szállásterületeit kutatjuk. E települések csakis a folyók, tavak mentén találhatók s nem hatolnak be az erdőségekbe. Egy-egy kisebbfajta településtől néha 50—100 km-re voltak a szomszédos telepek. Ilyen tények mellett eleve lehetetlennek lálszik, hogy 'az uráli,, vagy finnugor szállásterületeket néhány száz kilométeres térségben képzeljük el, feltételezve, hogy innen sugároztak volna szét a Baltikumtól Tomszkig terjedő mai szállásaikra. Ám fűzzük tovább is gondolatainkat e kis telepek tanúságtételéhez. E telepeken ugyanis nagyon érdekes jelenségeket figye]hetünk meg az edények díszítésében. Igen gyakran találjuk rajtuk a szomszédos telepek mintáit. Tudva, vagy sejtve, hogy az edények díszítése, de legalább is a velük való foglalatoskodás az asszony-nép dolga v?>lt, joggal következtethetünk arra, hogy mind a komi népnél, mind pedig az egész oroszföldi erdős sáv egymástól távol, lazán települt finnugor nemzetségeinél meg kellett legyen a más nemzetségből való házasság szokása. Ez a házassági forma is biztosíthatta az állandó nyelvi kapcsolatot s a nyelv fejlődésének együteműségét a láiicolatosan elhelyezkedett települések nemzetségei között. Visszatérve az ismertetendő könyvhöz, a szerzők nyomán ismételten tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy ezek az északi területek megkésve követik a délibb részeken végbement fejlődést. Mag pl. a II. évezred folyamán a Káma mentén már virágzó bronzkori műveltséget találunk, itt északon az újabb kőkor az I. évezred elejéig tart, sőt még további századokban is alapja marad a műveltségnek. Ez időtájban jelennek meg a Pecsoránál a ,,fehértengeri műveltség" csoportjai s velük egyidőben formálódik a XIV—XHI. században a kámai bronzművesség. Nyomok vannak arra, hogy * Az ismertetett I. és II. fejezet szerzői JI. TI. Jlaiqyn és A. A. 3UMUH.