Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Radanovics Károly: Ural-Altaische Jahrbücher (ism.) 125

ISMERTETÉSEK, SZEMLE 127 2. GÜNTER STIPA: Phonetische Wechselwirkungen zwischen Mokscha-Mordwinisch und Russisch (28—51). Az orosz kiejtés jellegzetes vonása az ún. akanje, azaz a hangsúlytalan o-nak többé-kevésbé tiszta a-ként való kiejtése. Az akanje a közép- és délorosz nyelvjárásokban van meg. GÜNTER STIPA dolgozatának eredménye szerint az orosz akanje létrejöttében a moksa-mordvin nyelv hatása is közrejátszott, amelyben az a hangnak rendkívül fontos szerepe van. 3. JÚLIUS VON FARKAS: Bemerkungen zu der ungar. historischen Formenlehre II. (52-72). Dolgozatában a szerző a birtokos személyragozásban használatos -i többesjelet tárgyalva arra a végkövetkeztetésre jut, hogy az i többesjel az -i nomen possessoris képzőből fejlődött a magyar nyelv külön élete folyamán. — Ez a magyarázat valószínűtlen. Sokkal inkább elfogadható az a felfogás, amely szerint a birtoktöbbesítő -* az e. sz. 3. sz. birtokos személyragból származik (vö. MELICH: MNy. XIV, 230—52; BÁRCZI, TihAl. 189-90). 4. GÜNTER REICHENKRON: Hungaro—Valachica (73—91). REICHENKRON cikkében a román nyelvatlasz alapján a román nyelv (különösen az erdélyi románság nyelvének) magyar jövevényszavait, illetőleg jövevényszórétegeit vizsgálja. 5. K. BOUDA: Drawidisch und Uralaltaiseh (161 — 73). A szerző cikkében véletlen hangalaki hasonlóságon alapuló szóegyeztetésekkel a dravida és az urálaltaji nyelveknek a rokonságát igyekszik bebizonyítani. — Próbálkozása sikertelenségéről — úgy vélem — felesleges részletesebben szólnom. 6. Y. H. TOIVONEN: Zur Geschichte einiger Vogelnamen in den finnisch-ugrischen Sprachen (174—8). TOIVONEN cikkében a fi. kárki 'Specht', koro 'Grünspecht' stb. madárnevekkel etimológiailag összetartozó szókat tárgyalja. Megemlíti, hogy a madárnevek gyakran hangutánzó jellegűek, s így az egy szócsaládba tartozó szavak hangalakilag nem mindig pontosan felelnek meg egymásnak. 7. WOLPGANG SCHLACHTER: Lappische Passivsyntax (179 — 208). Dolgozatában a szerző a lapp passzívum mondattani funkcióit tárgyalja. A lapp passzívum lényegesen különbözik az indoeurópai passzívumtól. A lappban három szenvedő igeképző van: -t-, -j-, -v-. E képzők mondattani funkcióival a szerző részletesebben foglalkozik. 8. LAURI KETTUNEN: „kubjas, kubias" im Estnischen (209—12). Az észt kubjas, kúbijas 'Frohnvogt, Aufseher der Arbeiter' és a fi. kupias 'gárdsfógde, uppsyningsman' szó etimológiáját tárgyalja. 9. JÚLIUS MÁGISTE Zum fi. „harakka" 'Elster' und seinerSippe (296—9). MAGISTE a fi. harakka 'Elster' szót és a finnségi nyelvekbeli etimológiai megfelelőit egy hangutánzó szó (fi. *haraiöa-, harista 'yra (i feber), tála után sammanhang') származékának tekinti. XXVI. kötet. 1954. 1. ERKKI ITKONEN: Björn Collinder (1 — 3). ITKONEN BJÖRN CoLLiNDERnek hatvanadik születésnapjára írott cikkében a kiváló svéd nyelvész eddigi munkásságát méltatja. 2. FAZEKAS JENŐ: Zur Frage der menschlichen Ursprache (4—36). FAZEKAS JENŐ cikkében az ún. „emberi ősnyelv" problémáiról ír. Az emberi hangképzés legkezdetlegesebb fokának a naso-gutturális artikulációt tartja, minthogy ennél az áll és az ajkak tevékenységére nincs szükség. Feltevését a világ legkülönbözőbb nyelveiből idézett „etimológiákkal" igyekszik igazolni. Etimológiái között ilyen elképesztő egyeztetések találhatók: m. nyíl r^> lat. genu 'térd' rv német Knie ua.; ni. térd ~ svécl trada 'treten'. A dolgozat alapvetően téves voltáról E. ITKONEN írt (Vir. 1954 : 414—8; 1955 : 82—4). 3- JÚLIUS VON FARKAS: Bemerkungen zu der ungar. historischen Formenlehre III. (37-61). A szerző dolgozatában a birtokos személyragozás eredetét tárgyalja. Részletesen foglalkozik az egyes finnugor nyelvekben előforduló, a birtokos többségét jelölő -k suffixummal, valamint a birtoktöbbesítő -n jellel. FARKAS GYULA a chanti birtokos személyragozásban használatos, a birtok többségét jelölő -t jelet tévesen a -t többesjellel véli azonosnak. Például: so% 'Feli' : so%tam 'meine Fellé'. A birtoktöbbesítő-~t- jel