Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Vértes O. András: Hegedűs Lajos 111

ISMEBTETÉSEK, SZEMLE 113 értelemben vett hosszú hang között nincsen lényegesebb különbség (A geminátákról: MNy. LII [1956], 415—28). A magyar nyelvjárások diftongusait elemezve arra az eredményre jut, hogy e „kettőshangzók" kétféle formában mutatkoznak: vannak egy nyomáscsúcsú, azaz egy szótagú ós vannak két nyomáscsúcsú (Hangnyomásmérések: NyK. LVI [1955], 214), vagyis két szótagú diftongusok; ez utóbbi esetben az teszi egységgé a diftongust, hogy egy fonéma értékű (Eszközfonetika a Nyelvatlasz szolgálatában: MNyM. 304 stb.; Experimentál Phonetics in the Service of the Linguistic Atlas: ALH. V [1955], 394—5 stb.). Említésre méltó, hogy a diftongusok elemzésekor a hangmagasság váltakozását is figyelembe vette (i. munkák és Neue Methode in der Erforschung der Diphthonge: ZfPhon. IX [1956], 31—74). Nyelvjárásaink kettőshangzói közül igen tüzetesen vizsgálta a sármellékieket (MNyM.: i. m., 262—76; Diftonguselemzések sármelléki hangfelvételekről: MNyj. III [1956], 52—101). Az orrhangú mássalhangzóknak a magánhangzókra való hatását vizsgáló dolgozatai a hangkapcsolatok minőségétől függően a nazalizáció több fokát állapították meg (Fonetikai tanulmányok. I. Az orrhangú fólmagánhangzók nazalizáló hatása: NyK. XLVIII [1933], 266—70; Einfluss der Nasallaute auf die Vokale im Ungarischen: ArchNPhonExp. XII [1936], 34—8). Zöngés mássalhangzóink „hangmélyülését" akciósáram-vizsgálataival is igazolta (Hangmagasság- és akciósáram-vizsgálatok zöngés mássalhangzók képzése közben: NyK. LX [1958], 51—8). Mindvégig érdekelték mondatfonetikai kérdések. Magyar hangnyomásméréseivel kimutatta, _hogy míg a gondolat vagy értelmi egység befejezettségének általában eső hangnyomásmenet felel meg, addig a befejezetlenségnek magasabb szinten mozgó, előremutató hangnyomásforma (Hangnyomásmérések: NyK. LVI [1955], 213). Számos magyar hanglejtésformát állapított meg már első értekezéseiben (Magyar hanglejtésformák grafikus ábrázolása: A Bécsi Collegium Hüngaricum Füzetei V. Budapest 1930; . Experimentalphonetische Untersuchungen über die Melodieformen der Frage im Ungarischen. Előadás a bonni nemzetközi fonetikai kongresszuson. 1930). Az érzelmek nyelvi kifejezésének vizsgálatára később is visszatért (Der modifizierende Einflusz der sensitiven Faktorén auf die Sprachmelodie im Ungarischen: ArchNPhonExp. X [1934], 30—7; Az érzelmek nyelvkifejezési eszközei: Magyar Psychologiai Szemle XIII [1940], 112—5): munkáiban nem egy helyen a hanglejtésen kívül más mondatfonetikai sajátságokra, így az időtartamra is tekintettel volt. Elete végén különösen kedves témája volt a bes-zédszünetek vizsgálata. Ezzel a kutatásával a gondolkodás és a beszéd összefüggésének elemzéséhez is kívánt adatokat szolgáltatni (A beszédszünetekről, kézirat; On the Problem of the Pauses of Speech: ALH. III [1953], 1—36; Eszközfonetika a Nyelvatlasz szolgálatában: MNyM. 309). Hangsúlyozza, hogy a beszédszünet olyanfajta nyelvi tényező, mint például a hangsúly: a beszélő úgy éla szünetekkel, amint azt a nyelvközösségben megtanulta. A nyelvjárásonként eltérő mondatritmus alakulásában is fontosnak tartja a beszédszünetet, s számos nyelvjárási közlésében jelzi a beszédszünetek helyét. Föladatának tekintette nagyobb nyelvi egységek ritmikai elemzését is. „Rhythmus der ungebundenen Sprache", (ArchNPhonExp. XI [1935], 39—46) című dolgozatának megállapításai szerint beszédünk lehetőleg