Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Kiss Lajos: Móva 106

Mór A 107 mintha csak a háziszent ünnepe volna. (Ezért is hívnak mó vasokat Csupán a, nagygazdák; a szegényeknek nincs miből vendégeskedniük.) A móvába még a szomszéd falvakból is eljárnak a barátok, ós mindegyik visz magával néhány legényt, leányt és menyecskét. Versengeni szoktak, melyikőjük menjen a móvába ..." A szerb móba néprajzi irodalmából lásd még E. SCHNEEWEIS, Grundriss des Volksglaubens und Volksbrauchs der Serbokroaten. Celje 1935, 246—8. Vö. a bácskai magyar móva leírásával, SAMU JÓZSEF: Nyr. XIV, 479. A szerb móba a mbliti 'kér' -ba képzős származókának, a mólba 'kórós, könyörgés, kérvény; (rég.) kaláka' főnévnek az alakváltozata (BEEISTEKEE, JEtWb. II, 65); 'kaláka' jelentésben ez a szó 1762 óta adatolható (M. A. RELKOVIÓ, Satir'iliti divji covik. — Stari pisci hrvatski. Knjiga XXIII. Zagreb 1916, 20—3). A hangfejlődós menete: mólba > *mooba > móba, vö. stőlni 'asztal-; székes-' > *stooni > ,stóni; bőlnik 'beteg férfi' > *boonik > bőnik stb. (LESKIEN, SkrGr. 11, 78, 79, 282—3; BEABEC—HBASTE—2IVKOVIC, Gramatika2 25—6). > A magyar móva ós a szerb móba egyeztetése azonban hangtani szempontból magyarázatra szorul. A magyarban ugyanis szabályosan móba alakot várnánk. Ilyen alakváltozatot fel is jegyeztek 1902-ben a Baja melletti Pestszentistvánon 'hamvazószerda esti maskarás összejövetel' jelentésben (az Új Magyar Tájszótár gyűjtéséből). A móba -~ móva alakpárban jelentkező b ~ v kettősség pedig több más jövevényszavunkon is megfigyelhető, így pl. dánguba ~ dángova (SzegSz. I, 272), kocsorba ~ kocsorva (KNIEZSA, SzlJsz. I, 271) stb. Ennek a jelenségnek az oka feltehetően abban keresendő, hogy .a bilabiális ejtésmódú /3 egyes nyelvjárásokban sokáig megőrződött, sőt itt-ott még raa is vannak nyomai (A magyar bilabiális v hang kérdése. MNyTK. 93. sz.; BÁEOZI, MHangtört.2 113, 127—9;

BEKKŐ, MNyjtört. 77—8). Kiss LAJOS