Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Meggyes Klára: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei X–XII. (ism.) 503

504 ISMERTETÉSEK — SZÉMtE 4. LAUKI HAKÜLINEN: A j e 1 e nt és tan szerepe a lexikológiában (A finn nyelvészet szempontjából. 335 — 45. 1.). A finn lexikológiának kezdetben a hangtörténettel szoros kapcsolatban levő jövevényszókutatás volt a fő ága. tjjabb törekvések inkább a tükörszók és tükör jelentések vizsgálata terén találhatók. — A hangtörténéthez kapcsolódó lexikológiai kutatás nem alkalmas a mai nyelv szókészletének teljes, rendszeres vizsgálatára. Ez a szematika feladata. A jelentéstan fontos szerepet játszik az etimológiai vizsgálódásokban. WEISGERBERnek az a nézete, hogy a nyelv, a gondolatkifejcző eszköz, egyben a fogalmak megteremtője és a gondolkodás előfeltétele is, a lexikológiára alkalmazva azt jelenti, hogy a jelentésváltozások kutatása egyúttal világot vet a fogalmak születésére is. HAKTJIÍINEX kiemeli a nyelv jelentésfejlődés útján való lexikális gazdagodásának jelentőségét. Kitér az onomasziológiának mint a jelentéstani kutatás egyik ágának problematikájára. Ez szerinte akkor a legeredményesebb, ha kitörjed a rokonértcímű szóanyag szócsaládonkénti szemantikai-etimológiai elemzésére is. A jelentéstan szempontjából is szükséges az egész nyelvterületet átfogó, a rejtett, nyelvi jelenségeket feltáró adatszolgáltató hálózat. így egy nyelv szűkebb keretek közt mozgó, de elmélyült jelentéstani lexikológiája és az egész nyelvcsaládra vonatkozó hangtörténeti-etimológiai szókincskutatás végeredményben kiegészítik egymást. 5. BEKÉ ÖDÖN: AZ uráli és indoeurópai duális történetéhe z (347-66. 1.). Az obi-ugor ós az indoeurópai nyelvek egy része gyakran használja a duálist két azonos funkciójú főnév, tehát két mellérendelt mondatrész szoros összetartozásának kifejezésére (pl. vog. éktvai' ajkad' 'öregember, öregasszony' stb.), sokszor olyankor is, mikor a két főnév kollektívumot fejez ki(vogÉ. supy" unsi' alawei 'tokhalat, nyelmalazacot fognak', — a kettős szám ilyenkor is a szoros kapcsolat jelölője). Előfordul az elliptikus duális is mind az indoeurópai, mind u sémi nyelvekben, s az uráli nyelvek közül az oszt jakban (pl. . . .ásnirjdn yoía... 'a medve[ék]hez (ti. a medvéhez és a farkashoz)'. Az ilyen egyenrangú főnévi mondatrészeket a duálist nem ismerő finnugor nyelvek gyakran többes számmal fejezik ki (pl. f. siellci oli Matit ja Paavot 'ott volt Mátyás és Pál'). Megvan ez a latinban is. Egyes indoeurópai nyelvekben lehetséges elliptikus plurális is. Annak a bizonyítására, hogy nem a páros, hanem az úri. elliptikus duális <\v. eredetibb, a következő kifejezésmódokat tárgyalja BEKÉ bőséges példaanyag alapján: Azt, hogy egy személyen, ill. élőlényen kívül még egy (esetleg több) vele szoros kapcsolatban álló személyről stb. van szó, a finnugor és az indoeurópai nyelvek általában genitívusszal vagy többes jellel fejezik ki (az utóbbi a magyar nyelvjárásokban is előfordul, pl. Sándorokká, Őrség, Hetes; Ormányság). A többes számnak ilyen használata megvan a török, az indoeurópai és a sémi nyelvekben is. A permi nyelvekben -a, -o melléknévképzős alak is kifejezheti az összetartozást (zürj. V. nila pia 'gyermekek'; csak az egyik tag képzős: luna-voj 'éj és nap'). Az egyenrangú mondatrészeket a finnugor és egyes török nyelvek komitatívusz-raggal is összekapcsolhatják: ez is előfordulhat mindkét tagon vagy csak az egyiken (pl. észt andis m e il e Karliga 'er gab mir und Kari'). Az a körülmény, hogy a mellérendelt mondatrészek két tagjának szoros kapcsolatát nemcsak a páros duális (vagy plurális) fejezheti ki, hanem összetartozást jelentő képzők, illetőleg komitatívuszrag is, továbbá az a tény, hogy ezeket eredetileg esak az egyik tag vehette fel, BEKÉ szerint azt bizonyítja, hogy a (finnugor és az indoeurópai) páros duális az ún. elliptikus duálisból fejlődött, amely már maga is kifejezte, hogy a megnevezetten kívül még egy személyről stb. van szó. XI. kötet. 1957. 1. ELEKFI LÁSZLÓ: A logika állít mán y-f ogalma és az állítmányi névszó (95—149. 1.). ELEKFI a névszói állítmányú mondatok elemzésében mutatkozó zűrzavar tisztázását tűzi ki céljául. Az első lépés: rámutatni a problémák gyökereire. Az elemzési nehézségek a szerző megállapítása szerint végső fokon abból adódnak, hogy a logikában is tisztázatlan az alany és főleg az állítmány fogalma: az alany és az á 11 í t m á n y műszavakat többféle értelemben használják. A kérdés megoldása: külön kell választani azt a két mozzanatot, amelyet a mondat két tagjának predikatív értelmű egymás mellé helyezése