Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Ujváry Lajos: A nyelvi jelek szerkezete és funkciója 369

374 UJVÁRY LAJOS # s az ennél nagyobb tudattartalom nyelvi jelét a részképzet jelölőjével, hanem azt is megvizsgáljuk, hogy mit emel ki lényegként az egyik, s mit a másik, akkor már jelentős különbségekre találunk. így derül ki, miért lehet a lényegében azonos szerkezet ellenére is viszonylag állandó és közösségi az egyik, s miért nem lehet más, mint alkalmi és egyedi, a másik. A szóval, mint láttuk, azt emeljük ki és foglaljuk össze lényegként a tudatunkban éppen tükröződő valóságmozzanatból, ami abban a régebben tükröződött valóságmozzanatokkal s a mások tudatában föltehetőleg tükröződő vagy tükröződött valóságmozzanatokkal azonos, és kirekesztjük mindazt, ami abban azoktól különböző. A szóval kiemelt lényeg eszerint nemcsak az. éppen bennünk tükröződő valóságmozzanatnak lényege, hanem ezenkívül még sok más, még hozzá sok különféle valóságmozzanaté is: elvont valami. Önmagában ez a lényeg a valóságban nem is létezhet, hanem — akárcsak a fogalom — csupán tudatunknak eleme, de éppen mert csak tudatunkban létező, elvont valami, ós mert egy egész közösség elvonó tevékenységének eredménye, viszonylag állandó és közösségi. Addig él, ameddig a közösség, amely megalkotta, szükségét látja, s ameddig a hozzá asszociált érzékelhető formával mint nyelvi jelet használja. Ezzel szemben a mondat s a mondatnál nagyobb érintkezési egység lényegként, éppen megfordítva, azt emeli ki, ami a bennünk pillanatnyilag tükröződő valóságrészletben a korábban tükröződött valóságrészletektől elütő, és azt rekeszti ki, ami azokkal egyező. A lényeg itt az, ami csak ebben az egyetlenegy valóságrészletben van meg, ós sem sajátmagunk tudatában, sem másokóban ugyanígy még nem tükröződött, sőt ezután sem tükröződhetik, aminek ennélfogva jele is csak alkalmi és egyedi lehet.12 A szóval a kiemelés útján elvonunk, általánosítunk, egyszerűsítünk, s ezt az elvontat, általánost, egyszerűsítettet jelöljük. A mondattal s a mondatnál nagyobb nyelvi képlettel az elvontaknak, általánosaknak, egyszerűsítetteknek egymásra vonatkoztatása, egymással viszonyba állítása útján egyedítünk, s mint nyelvi jellel ezt a szó tartalmához képest mindig egyedibbet, következésképpen valóságosabbat, a bennünk éppen tükröződő valóságmozzanatot jobban megközelítőt jelöljük. A szóval kiemelt lényeg a vele jelölhető dolgok körét a meghatározó jegyek céltudatos csökkentésével annyira kitágítja, hogy igazában már e dolgok egyikére sem illik rá, hanem mindegyiknek csak minimális részét jelöli. A mondat s a mondatnál nagyobb nyelvi képlet e minimális részletek egymáshoz viszonyításával a meghatározó jegyek számát növeli, s ezzel a vele jelölhető dolgok körét szűkíti. A szónak mint nyelvi jelnek funkciója tehát az összefoglalás, sok különféléből az azonosnak, a szüntelen változóból az állandónak, vagyis a mindnyájunk tudata szerint közösnek elvonása és egyetlen, közösen kialakított formával jelölése. Ezzel szemben a mondatnak s a mondatnál nagyobb nyelvi képletnek mint nyelvi jelnek funkciója az elkülönítés, sok hasonlóból az egyedinek, a tudatunkban éppen tükröződő egyetlen valóságmozzanat megkülönböztető jegyeinek kiragadása s az ehhez mérten szerkesztett egyéni formával való jelölése. Jelöljük a szóval jelölhető elvont, önmagukban nem, hanem csupán tudatunkban, a bennünk s másokban tükröződő vagy tükröződött különféle 12 Vannak persze határesetek is: egyfelől az alkalmi s z ó k (ezekről a 6. c. pontban szólunk), másfelől a mondatklisék (ezek az 5. b. pontban tárgyalt szólásokkal és közmondásokkal rokon képletek).