Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Fodor István: A nyelvtani nem kialakulása I. 339

344 FODOR ISTVÁN a kívülrekedt jelenségek beleférjenek. Megpróbálta csoportosítani a nemeket ós névszói osztályokat az odatartozó főnevek jelentései alapján. x\z így létrejött csoportok WFNDT szerint megegyeznek azzal a csoportosítással, ahogyan a primitív társadalom a világ általa ismert jelenségeit, tehát élőlényeket, tárgyakat, természeti jelenségeket stb. bizonyos nagyság vagy fontossági elv alapján értékük szerint rendezte. Ez az órtékmegkülönböztetés (Wertunterscheidung) volt WUNDT szerint a fogalmakat jelentő szavak csoportosításának alapja is. A genus tehát nem más, mint az értékmegkülönböztetós visszatükröződése. WUNDT az értékmegkülönböztetés alábbi típusait sorolja fel: 1. magasabb ós alacsonyabbrendű fogalmak megkülönböztetése; az előbbi kategóriába az istenek, más felsőbbrendű lények, az utóbbi kategóriába az asszonyok, gyermekek, állatok és tárgyak, ill. azok nevei tartoznak; e megkülönböztetési mód tipikus példája az irokéz nyelvben található; 2. az emberek (beleértve az asszonyokat is) megkülönböztetése minden más fogalomtól; példa rá a fülbe nyelv, bár itt a gyermekek az utóbbi csoportba tartoznak; 3. az élő ós élettelen megkülönböztetése; példa rá az amerikai dakota, bár néhány északkaukázusi nyelvben is kimutatható másfajta csoportosításokkal keverve; 4. a férfi ós nő megkülönböztetése, amelyet minden más fogalomra is átvisznek; ennek jellemző példája a szemita és hamita nyelvek; 5. három nem különbsége; klasszikus példája az indogermán alapnyelv és a legtöbb indogermán nyelv. A szerző hozzáteszi, hogy a három nem különbsége a nemkettőssóg továbbfejlesztése útján keletkezett, mivel a természetes nem szempontjából közömbös fogalmak neveit az egyik nembe sem lehetett besorolni. De a sexus megkülönböztetésének is értékmegkülönböztetés az alapja, mert a nemi csoportok közt szintén magasabb, illetve alacsonyabbrendűségi viszonyt képzeltek el. WUNDT meglátta azt is, hogy az órtékmegkülönböztetés csak kiindulópont volt a genus kialakulásánál, a továbbiakat, az eredeti csoportok összekeveredését ugyanis a nyelvtan belső erői (analógia, hangfejlődés) végezték eL Mindezt azonban csak megemlíti, részletesen nem fejti ki. A szerző gondolatmenetéből világosan látható, hogy az órtékmegkülönböztetés elmélete valóban a természetes nem visszatükröződéséről szólónézetek továbbfejlesztése. WUNDT magyarázata az előbbiekhez képest fejlődést jelent, mert nem állt meg a sexus szerepének misztieizálásánál, hanem igyekezett mélyebb, gondolkodáslélektani és szociológiai magyarázatokat keresni hozzá. A genusra vonatkozó elmélete nagy elismerést vívott ki, annak ellenére, hogy maga a Völkerpsychologie elég kemény bírálatban részesült. Az értékmegkülönböztetés gondolata lehetővé tette a természetes nem elméletére visszavezethető valamennyi azóta keletkezett hipotézis változat fennmaradását. WUNDT mentette meg tehát a természetes nem elméletét is, amelynek hívei ma sem haltak ki. Jellemzésképpen idézzük VENDEYES (114) szavait: ,,Le génre, dans nos langues européennes, n'est qu'une »classe« a la facon du bantou. II reprósente une tentative faite par l'esprit pour classer les notions si variées qui s'expriment au moyens des noms. Le principe de ce classement répond sans doute á la conception que nos lointains ancétres se faisaient du monde; des motifs mystiques et religieux ont contribué á le fixer. La tradition.