Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)
Tanulmányok - Vértes Edit: Nyelvtani adalékok a keleti-chanti (osztják) nyelvjárásokhoz - 321
330 VÉETEH KJMT nyelvjárásokban is megvan (PATKANOV: FF. XIV, 101). KARJALAINEN az É. nyelvjárások közül a Kaz.-ból és az O.-ból, a 1). területen a Kam.-ból jegyezte fel, továbbá K-en is, Vj. -pl, Trj. -pc3 'is' jelentéssel (653a): Vj. mampi, Trj. mampr 3 'minákin | ich auch', Trj. nőfjpc 3 'sinákin' (uo.), Vj. iö.ypi .... '. . . hánkin' (285b). KT. példamondatainak tanúsága szerint azonban az osztjÉ.—D. pa 'is' jelentésű partikula a keleti nyelvjárásokban nemcsak az idézett alakokban •és nemcsak a Vj. ós Trj. nyelvjárásban van meg. Feltétlenül ide tartozik Vj. nőrjp 'sinákin' (430b), csak míg előző példáinkban a Vj. -pl, önmagában vagy mássalhangzó előtti helyzetben fordult elő, addig magánhangzó előtt a partikulát -p változatban jegyezte fel KARJALAINEN. Vj. ma motftora nör\p iídu Éöra 'minii (sain) yhtá paljon kuin sinákin' (430b, 498a). A nyomatékosító partikulát gyakran találjuk tagadó mondatban: Vj- HQ1 yorrja'np dntim uvWal 'sinusta ei (silloin) ollut jálkeákáán, hajuakaan, sinua ei silloin ollut olemassakaan (kun esim. jotain tapahtui; halveksiva lauseparsi) | von dir war (damals) keine spur, kein dunst, du warst damals noch gar nicht da (als z. b. etw. geschah; veráchtlicher ausdruck)' (238a). Tekintettel arra, hogy tagadó mondatokban a partikulával nyomatékosított mondatrész szinte mindig a tagadó ige előtt áll (1. a SAL ÉVA idizte V., Vj. és Trj. példákat: NyK. LIII, 218—9, NyK. LVII, 92—6), s hogy valamennyi osztják tagadó és tiltó szó magánhangzós í kezdetű, a Vj., V. és Trj. nyelvjárás tagadó mondataiban — úgy látszik — \ a -p alakú nyomatékosító partikula vált általánossá (a partikula szerepéről / a tagadásban vö.: SAL: NyK. LIII, 215, NyK. LVII, 94, VÉRTES, A keleti \ osztják névmásragozás 414—5). Mindössze egy olyan példát találtam, melyben ) a -^rvel nyomatékosított tagadó névmást nem a tagadó szó, hanem mással- J hangzóra kezdődő szó, a személyes nóvmású sg. 1. személyének dativusa követi: V. . . . mdtal'lp mana dn\3 tus '. . . HHqero He npHHecb [nekem]' (59a). Minthogy / a . . . mdtálip ents . . . kapcsolat igen gyakori (V. 561b, Vj. 60b, 190b, 286a, 498a, 829a, Trj. 7b, 275b, 498a), valószínű, hogy a -p végű tagadó névmás eJ>í)ől a szinte állandó kifejezésből vált ki s ezért előfordulhat mássalhangzó \ előtt is az állító mondatok alapján várható magánhangzós szóvégződés j helyett. / Az osztjK. nyelvjárások közül az eddig közzétett anyag alapján csak \ a Jg.-ból ismerünk olyan példát, melyben a nyomatékosító partikula magán- l hangzós szókezdet előtt is redukált vokálisra végződik: küntápd antd '(ei) \ milloinkaan | niemals' (566, vö. Ko. di yúnpa dint). Megjegyzendő azonban, ( hogy PAASONEN feljegyzéseiben mondatfonetikai változások jelölésére alig f találunk adatokat; lehetséges tehát, hogy ő az egyes szavakat külön-külön t is kimondatta és úgy jegyezte fel. ) SAL ÉVA ,,A tagadás az obi-ugor nyelvekben" című cikkében (NyK. í LVI—LVII) az osztjK. nyelvjárásokból is idéz példákat. A -p nyomatékosító ' partikulát a következő mondatrészek tagadásával kapcsolatos példáiban találjuk meg: alany (Trj.: NyK. LVII, 92), tárgy (Trj.: uo., Vj. 93), helyhatározó (loc. Trj.: 94, lat. Vj.: 95). SAL ÉVA példatárát még néhány határozó tagadásában feljegyzett -p partikulás adattal egészíthetjük ki.8 8 Az alany és a tárgy tagadására további példák találhatók VÉRTES E., A keleti osztják névmásragozás című kandidátusi disszertációjában (Gépirat : Trj. 109 —10, V. 174—6, Vj. 238-9).
