Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)
Tanulmányok - Fokos Dávid: A permi nyelvek határozói igeneveiről 275
314 ' FOKOS DÁVID Tudjuk ugyanis, hogy az ugyancsak denominális melléknévkor., ző komi -sa (mint pl. kik-vosa 'kétéves' aréa lun 'őszi nap', enisa 'mostani'; 1. pl. UA. 266, Szovr. 172 stb.) van meg a Le. kiséa (~ k s) 'honnan' kérdőszóban is: [pl. kJ(sa)-ne volis? 'ugyan honnan jött?' (NyK. XLV, 405, 407). Le. kissa Jaktin(v. te kié laktin)? 'honnan jöttél?' (uo. 407)]. Ezt a FÜF. XXX. kötetének 197. lapján a következő módon magyaráztam: A kissa határozószó eredetileg bizonyára azt jelentette, hogy 'honnan való?' (mintegy: 'honnanvalósi', vö. mostani, előbbi).'*kissa mórt jelentése tehát 'honnan való, honnan származó ember'. Mármost olyan kapcsolatot, mint *kissa mórt (v. *k!ésa:s) voiis? 'hovávalósi, honnan való ember (v. hovávalósi) jött?' úgy is lehetett értelmezni: kissa vois? 'honnan jött?, honnan jött [az ember]?' és ebből könnyen lehetett ilyen értelmezés alapján egy kissa határozószót kikövetkeztetni, így vett fel a melléknévi jelentés mellett határozószói jelentést diréa, pirsa, pórisa is (V. bld-dirsa 'mindenkori': Ud. muked-dlrsa 'néha, időnkónt'; V. et-pirsa 'egyszeri': V. med-pirsa 'másodszor'; V. pomsa 'határos, egymás melletti'; Pr. ponsa 'egymás után'). Ugyanígy egy ilyen mondatból: sultsa mórt sornitis 'egy álló ember beszélt' alakulhatott egy 'álló helyzetben, állva beszélt egy ember' .értelmezésen keresztül egy sultsa 'állva' határozószó. És talán nem véletlen, hogy a fent felsorolt igazi határozói igenevek .valamennyien valami helyzetet jelölnek: állva, ülve, fekve, alva, (sírva); ez arra enged következtetni, hogy analógiás alakulások, talán (a m. -si képző történetére emlékeztető módon) mind a sultsa mintájára és hatására keletkeztek, annak a szónak a mintájára, amelyben még nyomon tudjuk követni az alak eredetet és fejlődósét (*sultesa > sultsa) és amely a mai napig mindkét funkcióban használatos. Mihelyt pedig a sultsa, puksa alakokat így lehetett elemezni: sult-sa, puk-sa, természetesen a kujlini alakhoz csak *ku: J,isa igenevet lehetett képezni.19 A komi -sa végű határozói igenevek tehát eredetileg melléknevek; melléknévi eredetüket nemcsak mai jelentésükben őrzik, hanem pl. a fent említett puksadn 'ülve' suttsadn 'állva' instr. ragos alakban is (vö. vazen 'régen', regid'iken 'hamarosan'; 1. fent 282. 1., SZBNDREY 78 stb.). Még rá kell mutatnunk arra, hogy egy másik magyarázat is lehetséges. Fent a 17. sz. jegyzetben láttuk, hogy suvtes nemesis főnév, hanem melléknév is lehet 'álló' jelentésben. Ebben az esetben természetes egy beLöle alakult *suvtes-a > suvtsa határozószó 'állva' jelentésben. A mondottak alapján eldőlt az a kérdés is, hogy az udmurt -sa képzős határozói igenév azonosítható-e a komi -sa végű határozói igenévvel. Nemcsak azért nem azonosítható, mert ha a komi -sa második eleme a nomen possesoris -a képzője, akkor ennek az udmurtban csak *-so felelhetne meg20 (amint 19 Az udorai suvttsas: suvttsas pades 'álló oszlop' (ZSz. 218), suvttsas mórt 'álló - ember' (uo. 223), puksas pades 'ülő oszlop' [fogócska játékban], puksas mórt 'ülő ember' (uo.) valószínűleg a suvttsa, puksa alakoknak az -as képzős deverbális nomenekkel (mint pl. puktas 'Satz, Gesetztes [z. B. von Pflanzen]' 1. WIED. Gr.2 49, LYTK. -s névszóképzők 14, 16 — 7, BEKÉ: I.OK.V, 48 kk., stb.) való keveredésével magyarázandó. — (A Le. kuilasa 'fekve' (k. éoje 'fekve eszik') eredetileg olyan melléknév lehetett, mint a fent említett d'zebasa.) — Vö. még (WIED.) sultsös, suvtsös = sultös 'Steile'. 20 Nem valószínű, hogy az udm. (MŰNK.) SZ. -biddza, Mai. J. -bidőüa, -bidza, K. -bedsa, -betsa, G. -bitsa (GAVR. biltisa) 'valamilyen nagyságú', (WICHM.) G. bitsa, MU. bitsa 'von der Grösse eines.. .' úgy magyarázandó, ahogyan ÚOTILA teszi (Kons. 231), hogy ti. „= bid bzw. bit 'ganz -}- Adj.-Suff. -sa". L. még AMIN. 22 — 3, továbbá LAKÓ i.m. 23 kk., 3*2.
