Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Tanulmányok - Loványi Gyula: A Magyar Nyelvészet 3

A Magyar Nyelvészet (Adalékok a magyar nyelvtudomány kialakulásának történetéhez) 1. HUNFALVY PÁL, a Magyar Nyelvészetnek, első nyelvtudományi folyóiratunknak megalapítója, TOLDY FEEENchez, meghitt barátjához fordult az TJj Magyar Múzeum létrehozása ügyében 1850. július 13-án Késmárkról. A levél akkor íródott, amikor HUNFALVY, a szabadságharc összeomlása után való bujdosásában, kegyelmet kapott. Ebben a levélben így vélekedik: „Ugye bölcseimi országászati dolgozatok nincsenek kirekesztve, kivált ha nem a mostani viszonyokat in specie, hanem az emberiség fejlődését in genere tárgyazzák, mit a gens-d'armerie sem gátol, sem Sina, sem Törökországban? Ha nincsenek, úgy én az Uj Múzeumban »Az igaz arany bullával« fogok beköszönni, — abban az anyagi és szellemi munkának tényezőit és hatását előadván, melyeket tudnunk és bírnunk kell, ha nem akarunk elenyészni" (Akad. Kéziratt.: M. irod. lev. 70).* Már tíz héttel később, 1850. október 1-én megindult TOLDY FERENC szerkesztésében az Uj Magyar Múzeum, s megjelent benne vezető helyen a föntebbi levélben jelzett beköszöntő ezzel a címmel: ,,Igaz arany bulla. Intő és buzdító szózat bevezetésül Hunfalvy Páltól". A terjedelmes műnek (I, 1—35, — amely 93—120) a nyelvészettel is foglalkozik — bevezető részéből az alábbiakban idézek néhány sort: „Mintha az ezernyolcszáznegyvennyolcadik év harmad havától kezdve mostanig aludtunk s nehéz álmot álmodtunk volna; mintha azon édes gondolat, hogy ezentúl széles Magyarországon testvériség, boldogság és szabadság lakozandanak, s béke idelenn s öröm odafenn leend, álomba ringatott volna, melyből most ébredünk! S mire ébredünk? Arra-e, hogy mindenestől meghaljunk ? Azt lehetne gondolni, ki a megrémült emberek suttogására hallgat, s nézi a körülötte történő dolgokat is, melyek bizony sokunk előtt inkább temetésre, mint keresztelésre látsznak mutatni . . . Mégis élünk . . . De mégis élünk, s akarunk élni, de annál nagyobb kötelességünk is dolgozni, hogy életre való jogunk senki által kétségbe ne vonassék". így látták legjobbjaink a magyarság helyzetét és föladatait a Bachkorszak elején. A súlyos szavak, úgy vélem, nem kívánnak hozzátennivalót.2 1 HUNFALVY

a levélben évenkint 4 ív nyomtatási költségének viselésére kötelezte magát. 2 A

Bach-korszaknak idevonatkozó viszonyait illetőleg vo. SZEKEÜ : Magyar történet2

V.; UA.: Három nemzedék2 245 —72 ;

BERZEVICZY ALBERT : Az absolutismus kora Magyarországon 1849 — 1865, n, 423 — 75 ; MISKOLCZY GYULA : A modern államszervezés kora (Magyar művelődéstört. V, 7—71) ; PINTÉR JENŐ : Magyar irodalomtörténet. Tudom, rendszer. IV, 11—33, VI, 41—63 ; SZINNYEI FERENC : Novella- és regényirodalmunk a Bach-korszakban I, 7 —91. 1*