Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Kisebb közlemények - Fónagy Iván: A nyelvi jel sajátos jellegéről 151

160 FÓNAGY IVÁN Az évezredek óta folyó thesei—physei vita a nyelvnek belső ellentmondását tükrözi. A nyelv thesei és egyszersmind physei. Igazuk volt azoknak, akik a nyelvi jel önkényességét hangsúlyozták. Érthető azonban az is, hogy ez az sokakban kielégületlenséget hagyott. A morse-készülék csak torzíthatja, sohasem teheti teljesebbé a közlést. Az élőszónak azonban sajátos elevenséget kölcsönöz a természetes és önkényes elem együttes megjelenése a beszédben. A beszélő hangja, a finom, önkénytelén hanglejtésárnyalatok, a nyelvi hang ejtésmódjából kicsendülő érzelem kiegészíti, aláfesti, olykor cáfolja, differenciálja azt, amit a beszélő önkényes szójelek és grammatikai jelek segítségével közölt. A beszédhang kettős természeténél fogva a beszéd voltaképpen sohasem lineáris, sohasem egysíkú. A beszéd polifóniája a költészetben kristályosodott ki. A hangokon, ritmuson keresztül tolmácsolt költői mondanivaló valóságos második szólamként kíséri a szavak segítségével kifejezésre juttatott tartalmat. Kétszólamú azonban, ha kisebb mértékben is, a köznapi beszéd is.54

Verlaine csupán a második szólamra, menyasszonya hangjára figyel, s így nem vezetik félre a közönyt vagy gúnyt tettető szavak: Et quand vous parliez, a dessein distrait, Je prétais l'oreille a votre secret: Car la voix, ainsi que les yeux de Celle Qui vous fait joyeux et triste, décéle, Malgré tout effort morose et rieur, Et met au plein jour l'étre intérieur. (Hier on parlait de choses et d'autres) Ezért is helytelen puszta negatívumot látni a beszédhangokban. Ezért nem pótolható a hangos nyelv semmiféle más jelrendszerrel. Joggal mondhatta GOETHE, hogy a gondolatainkat és érzelmeinket egyaránt tükröző hangos nyelv a legnagyobb emberi vívmány (,,das höchste was wir habén")55 FÓNAGY IvÁisr 53 A románban a

pogán 'pogány' szó mellett él a pógan 'rémes, ijesztő' szó is. Az első szótagon hangsúlyozott pógan eredetileg a pogán szó változata volt csupán, amint erre IORGU IORDAN rámutatott, és a szokatlan hangsúllyal a beszélő elszörnyedését akarta csupán kifejezésre juttatni. Az idők folyamán önállósult ez a sajátos ejtésmód, a pógan önálló szó lett, a hangsúlyeltolódás fonologizálódott. Vö. I. IORDAN, Stilistica limbii románé. Bucuresti, 1944., 67. 54 Amikor

ARAGON Aurélien című regényében (44 és k.) a nagy színésznő, Rose Melrose megszólal, a társaság megigézve pillant fel rá. Nem a szavai váltják ki ezt az ámulatot, hanem a hang maga. ,,Sa voix fit son entrée." — Egy jelentéktelen mondatot jelentőssé, izgatóvá tehet a hang : „Soudaine la femme un peu réveuse, un sourire fier et un peu scandalisé aux lévres, énonce d'une voix trainante : «Oh non, tóit tu sais!» II y a tant de sensualité dans sa voix qu'il (a férfipartner) lui caresse la nuque de sa main grasse." (Sartre, La nausée. Paris. 72) — Hiába érdekes, amit az előadó mond, írja T. H. PEAR, a hangja érdektelen és képtelen ezáltal ébrentartani a hallgatók kíváncsiságát. Máskor élvezet hallgatni a ,,jó előadót", bármilyen nehéz és közömbös is az előadás tárgya (The psychology of effective speaking. London, 1933., 133 és k.). 55 Ld. I. WEITHASE, Goethe als Sprecher und Sprecherzieher. Weimar, 1949., 100. — „Poesie und leidenschaftliche ítede sind die einzigen Quellén aus denen dieses Lében hervordringt" — írja egyik levelében (vö. WEITHASE, i. m. 100).