Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Tanulmányok - Károly Sándor: Az istenadta-féle szerkezetek személyragos alakjának szófaji jellegéről 130

AZ ISTENADTA-FÉLE SZERKEZETEK SZEMÉLYEAGOS TAGJÁNAK SZÓFAJI JELLEGÉBŐL 143 51) ; „méhek csinálta méz" (Pázm. id. NyK. XV, 190) ; ,,farlafai beszédek, aggnők költötte regék" (GKat. Váltság t. II, 1131) ; „emberek nem lakta kietlenek lennének palotáink" (Nyr. XXXVI, 40); ,,az orvosok is hamisak, csak magok tette orvosok" (Veresm.: Megtér. 221). A XVIII. és XIX. századból SIMONYI már több többes számú alakot tud idézni, ezek többnyire nyelvész vagy nyelvészkedéssel is foglalkozó íróktól vagy más tudós szerzőktől valók : 1. személy -unk, -ünk raggal: „Mint a feljebb idéztünk példa mutatja" (Akad. Értés. 1872. 23); „A tanítás színvonalának emelésére szolgál a közlöttünk miniszteri rendelet" (TanárKözl. 23 : 213) ; stb. uk, -ük raggal : „Elértük már buzgón óhajtottuk boldogságunkat" (Révai : Szép Toll 3 : 87) ; „A felsoroltuk okádó kötőszók közül melyik minő okot jelel" (Szarvas : Nyr. XXIV, 527) ; stb. — 2. személyre csak egy adatot közöl SIMONYI : „Tűritek-e, hogy a m. színészet tekintélye éppen a ti választottátok tanács által fokoztassék le?" (MGóniusz 10 : 682). — 3. személy : -ok, -ök raggal : „Az a baj, hogy az ily alakokat csak akkor tudtuk használni, midőn a jelöltök főnév határozott volt" (Takács István: Kísérlet három kérdés megfejtésére. 1869. 49); -ák, -ék raggal: „Az eddig együtt jelölték fogalom" (Szarvas: Nyr. XIII, 275); „a kivánták szociális reform" (PNapló 94. VII. 13 : 2), stb. Tárgyas ragozású igealakunk többes számú 1. személyű alakjára közöl adatot TOMPA (Nyelvünk a reformkorban 394—5), s megjegyzi, hogy tapasztalata szerint „a többes szám 1. személy végződése itt sohasem a névszói -unk, -ünk, hanem az igei -uk, -ük." (I. m. 394.) A nép nyelvében is járatosak voltak az isten adta-íéle szerkezetek, de az adatok vallomása szerint inkább csak egyes számú 3. személyű használatban. A nyelvjárásokból gyűjtött kifejezések legfőbb típusai közé tartoznak az, isten előtagú kifejezések (isten adta, isten verte), az ette, rágta-íélék (moly ette, szú rágta) stb., a növénynevekben szereplők (ördög harapta fű, isten átkozta tövisk stb.), a szitkozódásokban szereplők (ebadta, ördögadta, ragyaverte stb.), de ezeken kívül sok más kifejezés, amely természeti tárgynak vagy embernek tömör és találó jellemzésére szolgál (fű nőtte hely, madár látta kenyér, tigris szoptatta, sas szaggatta képű stb.). A nyelvjárásokból ismeretesek a visszaható névmási előtagú szerkezetek is : magam sütötte, magad sütötte, magunk sütötte kenyér stb. (SIMONYI i. m. 17). Nyelvjárásból ismerünk például olyan alkalmi kifejezést is, mint a Jézus monta szó (Nyr. IV, 138). Első személyűek a szerettem komámasszony, gyűlöltem egy ember-íé\e kifejezések. Legjobb költőink, s különösen azok, akik a nép nyelvéből is merítettek (Balassa, Baróti Szabó, Dugonics, Vörösmarty, Petőfi, Arany), használták e szerkezeteket, amelyek különösen alkalmasak arra, hogy versben tömören fejezzék ki a gondolatokat (A példákat lásd SIMONYI í. m.). A legszorosabb értelemben vett mai nyelvünkben is használjuk e szerkezeteket, bár természetesen aránylag ritkán, hiszen régi nyelvünkben sem nyüzsögtek. A nép nyelvéből vagy az irodalomból közismertté vált és állandó formában összetapadt kifejezéseken (istenadta, ebadta, madárlátta, napsütötte stb.) kívül közkeletű például az olyan, mint a Szovjetunió vezette béketábor, a munkás készítette áru stb. Még újsághírben is találkozunk ilyen kifejezéssel : „Magakészítette hegedűjót küldte el ajándékba. . . " (Szabad Nép, 1956. júl. 22.) Tudós munkákban fel-felbukkan az említettem, idéztem, felsoroltam stb. szóval alkotott beszédtömörítő szerkezet: „Amikor ő leírta azokat az idéztem sorokat" (Mészöly: A HB. tárgyas alakjai 128) ; „az említettem kis könyvhöz" (Molnár Zoltán: Magyar Partizánokról: Csillag, 1956. márc. 530) ; „az