Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Tanulmányok - Károly Sándor: Az istenadta-féle szerkezetek személyragos alakjának szófaji jellegéről 130

AZ ISTENADTA-FÉLE SZERKEZETEK SZEMÉLYRAGOS TAGJÁNAK SZÓFAJI JELLEGÉRŐL 141 ige is lehet meg igenév is. Kivétel csak a b) pontban tárgyalt tőcsoporthoz tartozó isten adta, meg a laktad földet, amelyekben mai szemmel határozottan igei alakot kell látnunk. Fel lehet tennünk, s ez talán több is, mint feltevés, hogy mindkét szókapcsolat már a kódexek korában is régi, alakjában megállapodott szókapcsolat volt, erre mutat az isten-nel alkotott ilyen szerkezetek régisége és gyakorisága s a lakta föld-nek aránylag szintén gyakori előfordulása (NyF. 47. sz. 31). Az a kérdés, hogy a kódexek korát megelőző időkben a b) pontban említett tőcsoporthoz tartozó igék -t formánsos alakja és igeneve hogyan viselkedett tőtanilag, ós hogyan változott meg. SIMONYI szerint a személyragos igenevekben is éppúgy kiesett a tővégi hang, mint ahogy a z végű igék esetében láttuk : isten odutta jók >> isten adta jók. „Az ígeneveknél azonban, mivel az isten-adta-íé\éken kívül majdnem mindig csak ragtalan jelzőkül szerepeltek, a rövidített alak nem tudott általánosan elterjedni, innen a különbség az írott, fonott, érdemlett-íé\e igenevek s az írt, font, érdemelt-íéle igék között." (NyF. 47. sz. 14) SÍMONYI nézete valószínű, bár példái nem szerencsések. (Az -l, -r végű és a hangzótoldó-hangzóvesztő ígetövek egyformán, vagy egyformán is viselkedtek a kódexekben, és még sokszor ma is az igenévképző meg az időjel előtt.) A bagonyai ráolvasások tőhangzós adata így SIMONYI felfogásának megfelelően a szabályos fejlődéstől eltérő változat.14

Ez vagy a régi tővóghangzós forma megőrzése lehetne, s így ebben az esetben fel kell tennünk, hogy a régibb var fogottá ós az újabb var fogta egymás mellett élt, vagy a már általános var fogta mellett a fogott ragtalan és fogottak, fogottat, fogottnak stb. jeles és esetragos igenóví alakok hatására — éppen az ezekkel való kapcsolat, tehát az igenévi jelleg stilisztikai értékű kídomborítása végett — jött létre. A lényeg : SIMONYI felfogása szerint az isten adta hangtani fejlődés útján kialakult szabályos igeneves szerkezet. Feltehető az is, hogy a HB. és a bagonyai ráolvasások adatából valaki így következtet: isten odutta az jókat és isten *odutta jók > isten adta az jókat és isten *adottá jók; éppúgy var *fogutta az lovat és var *fogutta ló > var fogta az lovat és var fogottá ló. Miért van azonban isten odutta helyett isten adta Ebben az esetben az adta a szabályos fejlődéstől eltérő, az igék alaki fejlődésének az útját követő szóalak.15 Ha az isten adta szerkezetben az adta eredetileg főnév volt (lásd később), az istenadtában a régi főnévi alak is megőrződhetett olyan tővéghangzó nélküli változatban, mint amilyent a holtát, mentét, jártában, volta stb. -t képzős főnevek, illetőleg gerundiumok őriznek (vö. : SIMONYI : NyF. 47. sz. 30—7 ; KÁROLY i. m. 13—4). A lakta földet szerkezethez különben is egészen közel állnak a lakta földét-iélék (SIMONYI a JordK. adatának olvasására vonatkozólag is feltesz egy lakta földét olvasatot, helytelenül), ezek pedig SIMONYI szerint -t képzős főnevet tartalmaznak. Végeredményben : akármilyen történeti előzmény után vagyunk is, a XV. században a mi szerkezeteinken kívül eső ígenevek és igék — ebben a tő tani csoportban — már eléggé elkülönültek alakilag egymástól — s az isten 14 A

BORNEMISZA áital leírt bájoló imádságok között is találtam egy hasonló, igen értékes adatot: ,,Tuc se mehessetec . . . ez en adottam testbe, teremtettem leiekbe''' (Ördögi kisértetek 1955-ös kiadás 134). 15 Azt hiszem, SiMONYinak kell igazat adnunk, hiszen még a XIX. századból is van olyan adatunk, amelyben tővéghangzó nélkül járul az igenévképző a tőhöz : „csak az segíthet a' meg haraptakorí'1 (Dugonics, Példab. I, 130). S ez nem is olyan ritkaság.